Téves információk vagy tudatos butítás?


Nem szakirodalomban, hanem gyermekeknek készített tömeggyártott kiadványban
olvasható a következő megdöbbentő ostobaság:

Akhal-Teke – a magyarok honfoglaló lova, 5000 éve kitenyésztett türkmén ló

A gyerekek ritkán olvasnak szakkönyveket, sajnos többnyire szüleik is. Tájékozottságukat gyakran a kevésbé színvonalas és igényes, pontatlan tartalmú tömegtermékekből alakítják ki. A filléres sajtótermékek csacsiságai aztán, otromba ostobaságokká, hatalmasodó tévhitekké válnak. Mint a „honfoglaló Akhal-Teke”.

Nézzük a mondat első állítását: az Akhal-Teke ló már csak azért sem lehetett a helytelenül „honfoglalásnak” nevezett betelepüléskor az Árpáddal érkezők hátas állata, mert a fajta a IX. században még nem létezett.
Ma ismert modern formájában pedig különösen nem.
Az efféle indoklás és hivatkozás nélküli állítás nem véletlen, merthogy annak hitelét igazolni semmivel nem lehet.

Az első nemes hátaslovak kialakulását a médekhez kötik. A médek a Kr.előtti I. évezred elején telepedtek le Nyugat-Irán területén.
Az Európában eddig ismert források szerint a világ első lovas hadseregét az asszírok szervezték és működtették a Kr. Előtti IX. században.
A lótenyésztés vélhetően a médektől került át a szkítákhoz, akiket írott forrás először csak a Kr.e. VIII. században említ.
A Kr.e. VIII. században a korai hunoknál – az Ordos vidékén – már kialakult sajátos lovas temetkezési szokásuk, amelynek legkésőbbi analógiái Árpád magyarjainak temetőiben azonosíthatók.

Az Akhal-Teke fajta különleges értéke a hátas alkalmazás. Nyilvánvaló, hogy a tenyésztés szempontjait ez határozta meg.
A történeti és a hippológiai kutatások eredményei szerint a lovak hátas alkalmazása ugyanebben az időben (a Kr.e. I. évezred elején) hódított teret.

A második állítás tehát, mely szerint a fajtát „5000 éve tenyésztették” ki, minden realitást nélkülöz. A mai értelemben vett és kialakult „fajtatenyésztés” pedig még évszázadokban is éppen csak mérhető.

A IX. században még egyetlen ma ismert lófajta sem létezett!
Ebből az időből csupán lótípusokról beszélhetünk.
Az egyik típus, a nemes (tenyésztett) lovak korabeli őse az ún. turáni ló volt.
A turáni ló ma ismert legközelebbi – de ennek ellenére is távoli – leszármazottja az arab telivér. Kisebb fokú genetikai „rokonságot” mutat vele továbbá az Akhal-Teke fajta is.

A legsúlyosabb kronológiai képtelenséget azonban mégsem a mai modern fajtának több mint ezer évre történő zavaros visszavetítése jelenti, hanem a vázolt összefüggésekben etnikai csoporttal kihangsúlyozott kapcsolata.
A türkök meglehetősen későn, a VI. században jelennek meg a történelem színpadán.
Hun mintájú, de attól jelentősen különböző, lovasíjász harci technikájukkal a IX-XI. századra nagy területeket hajtottak uralmuk alá, és jelentős hatalomra tettek szert Eurázsiában.
Az Oguz türk törzsek a XI. század elején a Turáni-alföldön telepedtek meg (a Kaszpi tengertől kelet felé az Aral-tó és a Kopet Dag hegység között). Türkménnek nevezett maradékaik hősmondája, a „Kör-ogli” a XVIII. században jött létre, de még ekkor sem volt saját államuk. Önállóságukat a Szovjetúnió alapozta meg, illetve annak felbomlásakor jött létre. Türkmenisztán címerállata az Akhal-Teke ló, melynek ősei között nemes turáni lovak is vannak. Noha már a cári Oroszország is elismerte és támogatta türkmén lovak tenyésztését, a behatárolt génállományú törzskönyvben dokumentált fajta csak a XX. században jött létre. 1935-ben két Akhal-Teke ló az Asgabad-Moszkva távot (4300 km) 84 nap alatt teljesítette, ami legendák születését alapozta meg. A ló kétségtelenül kiváló versenyló, katonai célokra való alkalmassága azonban kérdéses.
A fajta természetesen nem is hasonlít korábbi őseire. Küllemét és tulajdonságait a sajátos, modern tenyészcéloknak megfelelően alakították. Magán viseli a tenyésztői csoport tevékenységének hatásait.
Az „5000 éve kitenyésztett türkmén ló” állítás tehát sok sebből vérzik.
Az archeológia egységes megállapítása szerint 5000 éve csupán a ló háziasítása kezdődött
, ami még nyilvánvalóan nagyon messze állt a tenyésztéstől.
(A fajtatenyésztéstől végképp.)
5000 éve nemhogy a fajta, de még türkmének sem léteztek.
(Még a X. században sem.)
De még csak megnevezhető őseik sem.

Miként lenne helyes a definíció? A következőképpen: Akhal-Teke – türkmén ló.


A képtelen állítások alapját a következő tények képezik:

A Szegedi Biológiai Központban zajlott régészeti genetikai kutatás során a Kárpát-medence temetőiből előkerült lócsontokat is vizsgálták.
Csekély számban, de megtörtént a Kárpát-medence ősi lovainak mitokondriális DNS alapú eredetvizsgálata és lehetséges modern leszármazottaik közötti összefüggések kutatása, dr Raskó István vezetésével.

A IX.-X. századi kárpát-medencei lóállományt képviselő 14 lelet az ország területén elszórt 9 honfoglalás kori temető leletanyagából származott. Minthogy a magyarság kapcsolatban állt az említett helyszínnel, felmerült a kérdés, vajon mennyiben egyezik a mai modern türkmenisztáni lovakkal a korabeli lóállomány. Türkmenisztáni akhal teke szőrmintákkal (19 minta) egészítették ki a vizsgálatot.
Megállapítást nyert, hogy származástanilag szoros kapcsolat mutatkozik a középkori turáni ló és későbbi modern leszármazottai, azaz a türkmenisztáni akhal teke lovak között.
"A IX-X. századi (magyar) vezérek lovai (?) a türkmén akhal teke fajta ősével, a turáni lóval hozhatók közelebbi kapcsolatba." Ennek lehetséges magyarázata, hogy DNS-ük tartalmaz olyan meghatározó mutációkat, amelyek földrajzi eredetükre utalnak.
A magyar temetkezésekből származó 14 mintát összehasonlították a lovas adatbázis mai, modern fajtáival. Így az adatbázisban lévő kazahsztáni akhal teke populációval is, de ezzel már nem találtak szoros kapcsolatot.

Az Árpáddal érkező magyarok "előkelőinek lovai", a türkmén Akhal-Teke fajta és nyilvánvalóan más egyéb lóállományokkal együtt tehát a Turáni-alföldön kialakult, háziasított lovak utóda.
amennyiben az elenyésző mértékű 14 db lelet összehasonlító vizsgálata lehetőséget ad legalább a magyarok előkelőinek lovaival kapcsolatos általánosításra! 1996-ig 940 lovas sírt tártak fel, a korabeli haderőt pedig 5000 és 870 000 létszám között becsülték.

A tények valóságtól és logikai rendszertől történő független átrendezésével kreált valótlanságok felröppenése gyakran tetten érhető a szkíta és a hun történetiség kutatásában. Általában valamiféle türk vetületben, mely etnikumot mindenben megelőztek.
A szkíta-hun kapcsolatok kutatásával foglalkozó szakemberek, emiatt, közléseikben gyakran külön ki kell térjenek a tényre, hogy az éppen tárgyalt összefüggésekben a kronológiai képtelenség miatt semmiféle türk kapcsolat nem megalapozott. Ennek ellenére közismert tételek a hunok nyelvének törökből történő származtatása, vagy amit pl. Törökországban is általánosan elterjesztettek, hogy Atilla türk vezér volt. Az Akhal-Teke lovat pedig nemcsak az Árpáddal betelepülőkhöz, hanem egyenesen a szkítákhoz kötik.
Kazahsztán tekintetében ez némiképp érthető. Kulturális értékeik között az Akhal-Teke fajta mellett jelentős szkíta régészeti leletek szerepelnek. Ebből tudnak gazdálkodni, nyilvánvaló, hogy ezeket valamilyen módon együtt közvetítik. Nekünk azonban nem kell követnünk ezt a törekvést. Nem kell hinnünk abban, hogy a „türk szkíták” Akhal-Teke lovakat tenyésztettek 5000 évvel ezelőtt. Nem kell nekünk is ezeket a lovakat tenyészteni, ha mégoly különlegesek is és nem kell őket a Berel kurgán fejedelmi lovainak túlméretezett, förtelmesen silány toprongy utánzataiba öltöztetve közszemlére bocsátani. Nem kell gyermekeinket és önmagunkat butítani.
Akkor sem, ha esetleg Kazah és más türk vendégeinket mindez nagy megelégedéssel töltené el.

Vannak saját értékeink. Fentiek tükrében viszont valószínűsíthető a megállapítás, miszerint néhány ember, mégis a majomtól származik.


 

***
A kiadványon egy "TAMTAM" logo-n kívül semmi információ nincs feltűntetve a gyártóról és a forgalmazóról. (és semmi másról sem)

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

LOVASHARC.HU