Munkácsi Sándor, Déri Barnabás, Parajdi Máté, Gazsó Dániel

Varga Zoltán

Parajdi Máté és Déri Barnabás

"Merülés" előtt

 

A kísérletet egy meglehetősen hűvös októberi reggelen végeztük, a szabad ég alatt. - Nem baj! A hunok sem fedett folyókon úsztattak át! - vicceltük el a nem túl ideális strandidőt. És valóban, előfordult, hogy harcos elődeink késő ősszel, sőt télen is hajtottak végre folyóátkeléseket. Hogy pontosan milyen módon, mennyi felszereléssel? Ezt nem tudjuk biztosan. Az esélyeket latolgattuk. Páncélunk súlya 25 kg körül mozog. Bőrszalagok és acéllemezek alkotják. Úszáshoz, összsúlya nem igazán van kedvező arányban térfogatával. Vajon mégis kivitelezhető? A folyóátkelés minden idők egyik legnagyobb kockázattal járó katonai akciója. Emiatt a páncélzat védelmére nagy szüksége lehet a harcosoknak. Az úsztatáskor a lovas lova mellett, abba kapaszkodva, azt irányítva úszik. Páncélzatban vajon képesek lehetnek erre?

A választ mindenki gondolkodás nélkül rávágta. Borítékolták, hogy a vízbe kerülő harcost, vértjének súlya azonnal lehúzza és azonnali mentésre lesz szüksége. Talán csak egymagam voltam a kétkedéssel. Az egybehangzó vélemények ellenére bíztam a lehetetlenben. Emiatt fontosnak tartottam az első próbálkozás dokumentálását is. Első szempont a biztonságos kivitelezés volt. Ebben Varga Zoltán és Munkácsi Sándor ( mentőbúvár és búvároktató ) voltak segítségünkre. Mint merülésben járatos szakemberek, először is elmondták, hogy ezzel a súllyal semmi esélyünk a víz felszínén maradni. Az ő felszerelésük lényegesen könnyebb, vízkiszorítása viszont sokkal nagyobb. 6 kg ólomöv, 10-12 kg oxigénpalack, de az öv önmagában is lehúzza viselőjét. Így hát fel kell készülni a mentésre. Bemutatták az életmentő felszerelést, elmagyarázták, begyakoroltatták használatát. A szükséges "balesetvédelmi oktatás" után pedig mindenki megkezdte a beöltözést. Búváraink mosolyogva várták a vízben hóbortos harcosokat, akik közelről akarják vizsgálgatni a medence fenekét. Az őrült próbálkozást megörökítendő, vízalatti kamerával.

Az első próbálkozással óvatosak voltunk. Parajdi Máté mell, hát és alkar-vérttel ereszkedett a vízbe. Ellökte magát a medence falától és úszni próbált. Csodálatos módon ez semmi nehézséget nem okozott neki! Egészen könnyedén haladt a víz felszínén. Ő sem erre számított. Úszás közben felnevetett és felkiáltott: - Ez nem is nehéz! - és valóban feje folyamatosan a vízfelszín felett volt, noha nem egy úszóbajnok. Produkciója nem kis meglepetést okozott. Déri Barnabás növelte a terhelést. Ő először teljes felsőtestet takaró páncélban próbálkozott és szintén nem eredménytelenül! Vidáman átúszta a medencét. Szó szerint, mert ő is nagyokat nevetett meglepetésében, a búvároknak pedig most sem kellett életet menteni. A mutatványt viszont rögzítették. Barnabás egyre nagyobb bizalommal emelte a tétet. Felvette a lábvérteket, alkalrvértet sőt végül még a sisakot is. A testfelületen eloszló páncélzat - viszonylag nagy súlya ellenére - ezen a tesztelésen is fantasztikusan teljesített. Azért ez mégsem fürdőruha.

A kísérlet nem volt tökéletes, viszont egyértelműen bebizonyította, hogy érdemes ebbe az irányba is tovább próbálkozni. A teljes páncélzatban történő úsztatás, sőt maga az úszás is egészen biztosan lehetséges. Már csak azért is, mert ezalkalommal a kísérletet végzők testén szinte csak maga a páncél volt. Az úszógatyától és egy szál gyakorlóruhától eltekintve. Így további lehetőségek maradtak a térfogat és a felhajtóerő növelésére. Az úszás komoly tanulságokkal szolgált számunkra. A vértezet súlyával eleve nehezebb úszni mint anélkül. Ez önmagában is elég fárasztó. Sok energiát kivesz a viselőjéből. Nagyon fontos tehát a karokon és a lábakon elhelyezkedő alkatrészek alapos és helyes pozíciókban történő rögzítése, mert azok nagymértékben akadályozhatják a hatékony "evezést". Nem elfelejtendő az sem, hogy ezúttal medencében próbáltuk. Nem volt sodrás, sem hullámok. Igaz, úszó ló sem a harcosok mellett.