*
*

 

 

Gondolatok a rekonstrukciós munkáról

 

2010 augusztusának első hetében bemutatásra került az első hun páncélrekonstrukció, méghozzá nem is akármilyen módon.
Csapatszinten, kiképzett harci lovakkal és képzett lovas harcosokkal. Sajnos nem teljes tizedként, bár a felkészített lovak és lovasok száma ezt bőven lehetővé tette volna.
A munkától és az áldozatvállalásoktól sajnos sokan meghátráltak.
Mindettől függetlenül óriási előrelépések történtek az elmúlt két évben. Őseink harci technikájának megjelenítése ismét magasabb szintre emelkedett.
A bemutatott dolgokban maradt ugyan néhány kisebb-nagyobb fogyatékosság, a lényeges elemek azonban - páratlan csapatmunka eredményeként - teljes mértékben elkészültek, és kiválóan funkcionálnak.
A vértezet teljes, a lovasoknak megfelelő mozgásszabadságot biztosít. Funkcióját - védelmi képességét - maximálisan betölti.

. "Korhűségéről" persze lehet vitát nyitni, de úgy gondolom nem sok értelme van. Azt hiszem abban mindannyian egyetértünk, hogy nincs ember aki csalhatatlan információkkal rendelkezik a közel másfél évezreddel ezelőtt használt páncélzatokról, és akár egyetlen ilyen tárgyról is részletekbe menően pontosan le tudja írni hogyan is nézett ki. Az időbeli távolság, az információk és a korabeli leletek hiányosságai egész egyszerűen nem adnak erre lehetőséget. Megközelítő képet alkothatunk a szerkezetről, a megjelenésről, a használat módjáról, egyebekről de minden kétséget kizáróan azonosat jelen ismereteink alapján nem. Mindig vannak persze, akik a realitásokról nem vesznek tudomást. Akik tévedhetetlenül megállapítják egy-egy rekonstrukciós munka hitelességét vagy hiteltelenségét. Ők azok, akik egy nyilvesszőről is képesek kijelenteni, hogy egy nyilvessző nem így nézett ki vagy nem így működött. ?  Nos ha még némi valóság magvacska egy-egy apró részlettel kapcsolatban fel is fedezhető megállapításaikban, tartalmukat tekintve azért mégis meglehetősen bután hangzanak. 

A rekonstrukciós munka lényegéről hasonlóképpen oszlanak meg a vélemények.
A tevékenységgel foglalkozók döntő többsége ugyanis, e címszó alatt voltaképpen egyfajta restaurációt végez. Csak tárgyakat építenek. Munkájuk kimerül a leletek szolgai módon történő másolgatásában és a lehetőségek szerinti kiegészítésében. Fő problémájuk a hiányzó elemekre történő következtetések helyessége vagy helytelensége. Felfogásuk szerint egy "rekonstrukció" csakis abban az esetben hiteles, ha a meghatározott lelettel lehetőleg teljes, de legalábbis a lehető legnagyobb mértékű egyezést mutat. A leletek hiányosságai azonban a legtöbb esetben eleve nem teszik lehetővé az effajta rekreációkat, és számtalan hibalehetőséget tartalmaznak. Ismereteink többnyire csak "kizárásokra" alkalmasak. Meghatározni hogy egy adott páncél, vagy annak egy-egy darabja, technikai megoldása milyen nem lehetett.
A tárgyak újraépítése persze cseppet sem elhanyagolható, haszontalan időtöltés. Éppen ellenkezőleg. Az ilyen munkákhoz szükséges alapos vizsgálatok és az azok alapján elkészített, kézzelfogható, közszemlére bocsátható alkotások - amennyiben valóban pontosak - értékes információkat tartogatnak bizonyos részleteket illetően. Tehát semmiképp sem mellőzhetők, de csupán részletek. Komplex dolgok, pl. egy adott technika rekonstruálására önmagukban alkalmatlanok. 

Úgy gondolom, egy komoly rekonstrukciós munkának nem lehet kizárólagos célja a tárgyrestauráció, értékmérője pedig annak sikere és minősége.

Foglalkozhatunk ugyanis egyszerű tárgyrekonstrukcióval, vagy teljes technika rekonstrukciójával.
A tárgyrekonstrukció megmutatja, hogy egy-egy adott tárgy hogy nézhetett ki valamikor, a technika rekonstrukciója pedig képet ad a korabeli tárgyak, eszközök alkalmazásának lehetőségeiről, működéséről, használati értékéről és egyéb gyakorlati tulajdonságairól.
A legjobb eredményeket nyilván e két kutatási terület szoros együttműködésével, intenzív munkájával és információcseréjével lehet elérni.

Itt sajnos még nem tartunk, mert kissé ködösek az elmék. Ha valaki komolyabb eredményt produkál, előbb jelenik meg a szakmai féltékenység, irigység, vélt vagy valós anyagi érdekek, mint az őszinte öröm és az együttműködési szándék. Az építőkövek egybegyűjtése és egymásra helyezése helyett sokan inkább széthordanák azt is, ami már összeállt és aprócska privát tornyocskák felhúzásában mesterkednek. Egyetlen hatalmas, erős vár felépítése helyett, melyben mindenki elférne egymás mellett, a putrik építőversenyét szervezik. Viselkedésük indoklására ideológiákat is találnak vagy gyártanak. Egyesek a közös nagy magyar összefogás jelszavai alatt forgácsolják szét az energiákat. Talán egyszer majd egy ilyenhez is felnövünk.

Ehhez adott mintát és kiváló példát a "Hun-Magyar Harcművészet" - című könyv alkotógárdája:

Dr. Bakay Kornél, Kassai Lajos, Grózer Csaba, Pap Gábor, Trungel László, Eördögh András, Eörgögh Réka, Eördögh Sára, Benkei Ildikó, Jámbor László, Salamon Gábor,

valamint a páratlan hun páncélrekonstrukció létrehozására összeállt csapat:

Varga Zoltán, Bene Imre, Petrás János, Nagy Ferenc, Solymosi Bertold, Bíró András Zsolt, Magyar András,
Barna Zsolt, Huszka Zsolt, Déri Barnabás, Parajdi Máté, Nagy Ákos, Dulai Dávid, Gazsó Dániel, Horváth Mihály, Fodor László, Stefanek Atilla,

Megtiszteltetés számomra, hogy mindkét alkotó közösség tagja lehettem és e kiváló emberekkel együtt dolgozhattam.
A kimagasló eredményre, amelyet vértjeinkkel bemutattunk nem véletlenül irányult sokak figyelme. Annak ellenére, hogy a külső és belső tartalmak nem hagynak kétséget annak értékéről és minőségéről, egyeseknek mégis eszébe jut megkérdőjelezni ezeket. Sajnos akadnak akik - igen aktívan - próbálják kisebbíteni a nagy mennyiségű időt, pénzt, és energiát befektető csapat érdemeit.
A negatív bírálatokra történő reagálásokat csapatunk tagjai iránti tiszteletből és a munka szakmai irányítójaként is meg kellene tennem, de azok egyelőre minden realitást és szakmai megalapozottságot nélkülöznek.
Sajnálatos, hogy ezen oktalan "támadók" nem is az ellenség soraiból, hanem éppen közülünk kerülnek ki.
Csallány Dezsőt és egyebeket emlegetve vitatják a páncélrekonstrukció elsőségét és úttörő szerepét. Nos Csallány Dezső és mások is valóban foglalkoztak a témával. Páncélrekonstrukciót azonban sohasem készítettek. Csallány Dezső elkészíttetett néhány eredeti formájú lamellát, a Kunszentmártoni 6 furatos lelet alapján. Azokat A4 körüli méretű bőrlapra fűzte. Nála azonban még a sorok sem fedték egymást.
Az ilyen kísérletet - minden eredményével és hibájával - felületrekonstrukciónak nevezzük. Célja az egykori tárgy bizonyos részletének (kisebb felületének) vizuális szemléltetése. Az alkotó annak bárminemű tesztelésével a továbbiakban már csak ezért sem foglalkozott.
Igen durva túlzás tehát - csupán méretét és alakját tekintve is - Csallány Dezső alkotását páncélrekonstrukcióként említeni. Páncélzsebkendőként sokkal inkább megállná a helyét.
Nyilvánvaló, hogy egy teljes vértezet megépítéséhez szükséges két-háromezer alkatrész legyártását nem tudta, vagy talán nem is akarta megvalósítani, lovas vértezet elkészítésében és használatában pedig nem voltak tapasztalatai.
Lelkes amatőrök a gyártási folyamat megváltoztatásával - lemezanyag felhasználásával - tovább jutottak. Volt, akinek sikerült teljes mellvértnyi felületet is létrehoznia.

Az alkatrészek formai sajátosságainak ilyen irányú megváltoztatása persze elérhető távolságba hozza nagyobb felületek kiépítésének lehetőségét de a végeredményt eltávolítja a tárgyrekonstrukciókra jellemző alakhűségtől. A viselhetőség, használhatóság, egyéb tesztek alapján beszerzett információk és legfőképp a teljesség hiányában azonban az ilyen páncéldarabok - pl. egy mellvértnek látszó tárgy - esetében is csupán felületrekonstrukcióról beszélhetünk.

Egy teljes páncélrekonstrukció ennél lényegesen több.
Az alak és szerkezettanulmányoknál kezdődik. A működési elv megértésével és megismerésével folytatódik. Kísérletezés zajlik felületrekonstrukcióval, összehasonlítás ilyen irányú munkákkal, leletekkel, egyéb analógiákkal. E munka során teljességre törekszünk mind a mennyiség, mind pedig a minőség terén. A formai kialakítások az eddigiek mellett a korabeli ábrázolások és a használati tapasztalatok alapján történnek. Az elkészített páncélzatnak meg kell felelnie a használatból eredő elvárásoknak, eredeti funkcióját pedig be kell töltenie.
Én úgy látom, lehetőségeinkhez mérten csapatunk kiváló munkát végzett.
Teljes páncélzatot hoztunk létre mell- hát- váll- alkar- láb- ágyék- far- vértrészekkel, sisakkal, lófej- és szügy- vértekkel. A páncélzat és a fegyverzet súlyát kiválóan elosztó fegyverövvel. A lovakon a régi típusú nyereggel és kengyellel, amelyet teljes szíjazattal rögzítettünk. A felszerelést nem egy példányban hoztuk létre, hanem csapatszinten, (7 páncélzat készült el különböző méretekben) lovas harci tevékenységre kiképzett, korabeli méretű és mozgású lovakkal, fegyvereit használni, váltani képes, összetett harci feladatok megoldására is alkalmas lovas harcosokkal. Működés közben ezrek láthatták a 2010-es Kurultájon, Bugacon és egy Kővágóőrsön tartott lovas harcművészeti bemutatón. Tesztelése és a tesztek dokumentációja jelenleg is folyamatban van.
Páncélzatunk és felszerelésünk számos hazai és külföldi szakember egybehangzó véleménye alapján mind megjelenésében mind alkalmazásában az eredetiekkel igen nagyfokú egyezést mutat. Az adott kor stílusába kiválóan illeszthető.
Különlegessége és elsősége el nem vitatható.

A szakmai hozzáértést nélkülöző kötekedésekre tehát nem kívánok reagálni, az ilyesmiben gondolkodókat viszont némi önkritika gyakorlására kérném. Továbbá legalább némi tisztelet kimutatására azok felé az emberek felé, akik kemény munkával nagy dolgokat valósítottak meg szájkoptatás helyett.
Komoly érveket, megalapozott észrevételeket valódi szakemberektől szívesen fogadunk. Ez segíti, és nem beárnyékolja munkánkat.
Nem olyan észrevételekre gondolok tehát, hogy pl. a "kunszentmártoni-ötvös" sírjában csak mellvértet találtak, ezért nem helyes, hogy teljes páncélzatot építettünk.
Számos hun katonai lovas temetkezésben csak zablát, illetve kantármaradványokat találtak, mégsem feltételezi senki ezek alapján, hogy e harcosoknak nem volt lovuk és életükben csak egy szál kantárral gyalog szaladgáltak volna.
És nem olyan szakemberekre, mint egy-egy "nyereg készítő mester" akinek nemhogy egyetlen lova nem volt soha, de még lovagolni sem tud. Ennek ellenére a háború előtti évtizedekből fennmaradt nyeregmaradványok magas szintű szolgai másolgatása alapján teljes magabiztossággal megmagyarázza, hogyan kell katonai célra - fegyverforgatásra, nagy távolságok leküzdésére - alkalmas nyerget építeni. Vagy éppen lóról harcolni.

A további félreértések elkerülése végett ismételten közlöm, hogy rekonstrukciós munkánknak nem volt célja egyetlen korabeli lelet (pl. a kunszentmártoni 6 furatos) másolása sem. A korabeli tárgyak csupán mintát adtak, segítettek a megértésben és nem modellek voltak. Emiatt kerültük a "niederstotzingeni" sisak ismétlését is. Helyette inkább stílusában hasonlókat készíttettünk Barna Zsolt mesterrel, amelyek szerkezetükben és látványukban az említett lelet és a korabeli ábrázolásokon megfigyelhető sisakok közé illeszthetők.
Az anyagmegválasztásról, melyet néhányan kifogásolnak annyit, hogy az eredeti technológiával történő készítésre ma már nincs mester és műhely ami be lenne rendezkedve. Itt Magyarországon legalábbis eddig nem találtunk. Több fémmegmunkálásban jártas alkotónak említettem a gyártás szükségességét de senki sem vállalta. Határidő és a munka ellenértéke pedig már szóba sem került. A nagy mennyiségű gyártást ennek ellenére mindenképpen meg kellett oldanunk, és költségkímélőbbé kellett tennünk. Nem sok lehetőség kínálkozott.
A választott megoldás mindezen felül a vértezetek karbantartását lényegesen egyszerűbbé tette. Csillogó megjelenésével sincs probléma. Tekintve, hogy a rozsdásodás megakadályozásának egyik legrégibb és bizonyosan alkalmazott módszere a felület felpolírozása, a csillogó megjelenés korhűnek is elfogadható.
Fényes hun páncélfelületről árulkodó írott forrást - nem véletlenül - a "Hun-Magyar Harcművészet" - című könyvben is idéztem.
A rozsdavédelem az acél esetében rendkívül fontos. Szobában vagy vitrinben tartott holmiknál e jelenség talán kevésbé okoz problémát a vas alapanyagú használati tárgyak azonban előbb-utóbb biztosan a korrózió áldozatául esnek. Még a felületkezeltek is!

A hun-avar páncélzattal kapcsolatos munka természetesen nem állt le. Szeretnénk minden szinten tovább fejleszteni és rövidesen egy újabb minőségbeli előrelépést bemutatni.
. Ha tehát valakinek használható kritikai észrevétele van, kérjük ne rejtse véka alá! Ossza meg velünk is! Legalább ennyivel segítse tevékenységünket és tökéletesíteni a végeredményt!
A kicsinyes vetélkedések és egymás munkájának értelmetlen becsmérlése helyett inkább működjünk együtt. A hun páncélrekonstrukciót ugyanis - akinek még nem tűnt volna fel - nem saját dicsőségünk hajszolásának céljából építettük. Kulturális örökségünk e méltatlanul elfeledett, csodálatra méltó darabját kívántuk ismét köztudatba állítani. Múltunk dicsőségének kétségbevonhatatlan bizonyítékát, melyre mindannyian emelt fővel tekinthetünk! Mindazon által természetesen büszkék vagyunk teljesítményeinkre. Mint ahogyan sokan mások is.
Azok, akik részt vettek e munkában, megérdemlik a megbecsülést és a tiszteletet.

 

Köszönettel: Kelemen Zsolt

 

*
*