*
*

 

A Kárpát-medence és a magyarság történetének homályos, sokak számára ismeretlen része az AVAR BIRODALOM időszaka. (568-796) Az AVAR állam, kiemelkedő kultúrával, és iparral rendelkező katonai nagyhatalom volt Európa közepén. Megmaradt emlékeit szemlélve és összehasonlítva a kor európai civilizációjával, megállapítható, hogy sok tekintetben évszázadokkal előzte meg környezetét. Eszközei és fémművessége színvonalában legalábbis mindenképpen. Sajnálatos, hogy csak kevés kutató foglalkozik e korszak bemutatásával. László Gyula életének nagy részét az AVARnak nevezett, méltatlanul elfeledett, de történelmünkben óriási jelentőséggel bíró népcsoport értékeinek felmutatásával és szerepének ismertetésével töltötte. Zseniális megállapításait könyörtelenül logikus, megkérdőjelezhetetlen rendszerbe foglalva tárta a világ elé. Munkája és áldozatvállalásai új korszakot nyitottak, érthetővé tették "őstörténelmünket", regéinket, mondáinkat, meséinket de sajnos még mindíg nem érték el céljukat. Az AVAR kor még mindíg homályba burkolódzva lapul az évszázadok mélyén. A mai napig nem emelkedhetett fel ez a nagyszerű nép és időszak az azt megillető helyre. Sőt! Már az a feltételezés is szárnyra kapott, hogy ez a 200-250 év egyszerűen nem is létezett. Csak korabeli történetírók hamisították az esztendők sorába. Egyesek hozzáteszik, hogy az AVAR néven említett nép tulajdonképpen HUN volt. Akár így volt, akár úgy, vitán felül álló tény, hogy a hatalmas, erős nép, amely hazánkat benépesítette és kétségtelenül a magyarság szerves részét képezte, (képezi) a Kárpát-medencében óriási emberanyaggal, sajátos tárgyi és művészi stílussal volt jelen. A magyar nép, nyelv és kultúra megtartásában e területen kiemelkedően fontos szerepet játszott.

Az AVAR néven is ismert nép nagyságának újabb, - most már kézzel fogható bizonyítéka - a közelmúltban összeállított lamellás szerkezetű vértezet.

Régi álom válik most valóra e páncél megalkotásával. Sok évvel ezelőtt terveztem már egy hitelesnek elfogadhadható AVAR vértezet megalkotását. Eleinte nem is tűnt elérhetetlennek a cél megvalósítása de végül szembesülni kellett a ténnyel, hogy a létrehozás komoly nehézségekbe ütközik, a megoldás pedig egyenlőre beláthatatlan távolságban incselkedik. Állandó napirendi ponttá vált a korabeli leletek és az azokról fellelhető dokumentációk vizsgálgatása és megvitatása. A tervezgetés. Néhány lamellatípus legyártásával is sikerült megbirkózni. Egy páncél elkészítéséhez azonban sok százra lett volna szükség. Meg még jónéhány dologra. A tervek tervek maradtak. Nagyobb realitással bírt a lényegesen egyszerűbb, pikkelyszerkezet megépítése. Nem véletlen, hogy első komoly vértezetem elkészítésekor ennél a lehetőségnél maradtam. A gondolatok, tervek, álmok pedig pihentek. Fémlemezekkel megerősített nagypikkelyes bőrpáncélomban SANI lovammal új fejezetet nyitottunk a korabeli haditechnika felelevenítésében. A kezdeti időket jellemző értetlenség és ámulat egy évtized alatt belátást és igényt teremtett. Mára már senki nem néz szamurájnak és nem rökönyödnek meg a talpig vértben megjelenő hun - "magyar" - lovas láttán. Mi több, már egyre kevesebben tudják elfogadni a csaknem pucéron - "fürdőköpenyben és szőrős sapkában" - hadba induló harcosok szegényes látványát. Sokan viselnek páncélzatot a korabeli harcosokat megjelenítők között és sokan adták vértkészítésre a fejüket. A minőség azonban rendkívül széles skálán mozog. A korhűség helyett hódít a "Gyűrűk ura" és hasonló amatőr fantáziák rajzfilmanimáció stílusa, a funkcionalitás helyett pedig a színházi díszlet, illetve a filmes jelmez image. Gyakran tragikus tárgyakat kellett udvarias mosollyal és hallgatással megszemlélnem az egyébként jószándékú, de egyszerű gondolkodású és ezáltal sikertelenségre kárhoztatott alkotóktól. Láttam sisaknak látszó bőrsapkát, amely még attól sem nyújtott volna védelmet viselőjének, ha egyszerűen ököllel fejbecsapom. Nemhogy fegyverektől. Egyéb rémségekre, mint pl.: egymásra ragasztott műbőrpikkelyek, ezüst színűre festve, ... stb. kár szót vesztegetni. Az elmúlt évben erre a jelenségre hívta fel figyelmemet Magyar András (szegedi Móra Ferenc múzeum munkatársa ), kihangsúlyozva a szedett vedett bóvli, kacatok közszemlére tételének káros hatását. Elmondta tapasztalatait valamint jelezte felelősségemet a dolgok kedvezőtlen alakulásában. Hogy meggyőződjek szavai hitelességéről, megmutatott nekem egy csodát, amiből érzékelhettem, nem csupán a száját koptatja. Ez a csoda egy mellvértnyi, lamellás szerkezetű páncélfelület volt. Nem is akármilyen! A kunszentmártoni AVAR leletből ismert kis méretű, hat lyukas lamellákból álló rekonstrukciós munka. Látva és megérintve az egymásra lapolt hűvös fémek síma felületét, egy régi álom képei éledtek újra bennem. Tudtam, hogy vissza kell térnem régi terveim megvalósításához. Még nem tudtam, hogyan s mi módon fogom létrehozni az egykor megvalósíthatatlannak látszó páncélzatot, de biztosra vettem, hogy most semmiképpen sem fogok hátat fordítani a feladat előtt. Visszatértem egykori terveimhez. Előkeresgéltem régi vázlataimat, a néhány mintának szánt vasdarabot (páncéllamellát) fiókjaim mélyéről, melyeket valamikor barkácsoltam. Előkotortam a poros, gyűrött fénymásolatokat, könyveket, fotókat, melyek némi szakirodalmat és avar leletdokumentációkat tartalmaztak. Ellátogattam néhány múzeumba, többek között Szegedre, ahol Magyar András lehetővé tette számomra a raktár néhány vonatkozó tartalmának megtekintését. Minden segítséget megadott munkámhoz. Megosztotta velem tapasztalatait, elképzeléseit kritikai észrevételeit, és személyesen összegyűjtött szakirodalmát is. A páncél tervezésében azonban ezúttal lényegesen több szempontot vettem figyelembe, mint az első nekifutáskor. Legfőképp a megvalósíthatóságot. Tudtam, hogy a sokszáz acéllamella legyártásához szükségem lesz fémműves segítségre, tehát olyan megoldást kerestem, ami egyszerűen, gyorsan, nagy mennyiségben, jó minőségben, mégis a lehető legalacsonyabb költségvetéssel elkészíthető. Szerettem volna megoldani magának a páncélnak a sorozatgyárthatóságát is, hiszen terveim között szerepelt egy vagy több lovas tized avar felszerelésben történő megjelenítése. Ehhez fontos, hogy a páncélzatot különböző testméretű emberek mindegyikére precízen lehessen alakítani. Mivel magának a páncélzatnak az elkészítése és sorozatgyártása még nem volt körvonalazható, fontos volt a vért könnyű építhetősége. Így szükség esetén csökkentve a költségeket, egy megadott minta alapján bárki sajátkezűleg elő tudja állítani. Mindez persze nem mehetett a korhűség és funkcionalitás rovására, bár az előbbi szempont jelentéktelenebb részleteiben nyilvánvaló volt, hogy bizonyos kompromisszumokat kell majd kötni. Persze nem a sorozatgyártásra gondolok. Az AVAROK ismerték a sorozatgyártás különböző lehetőségeit és éltek is vele. A szakirodalom több helyen - utalva a talán ipari szinten sorozatgyártott tárgyak jelenlétére - kifejezetten "préselt övdíszes csoportként" is definiál bizonyos rétegeket. A sorozatgyártás különböző módszereit, melyről meglehetősen keveset tudunk, egykor talán eredendően nem is az egyendíszítmények, hanem pont a sokezernyi vértalkatrész elkészítése céljából fejlesztették ki és alkalmazták. (Ez persze csupán egy logikusnak tűnő feltételezés.)

Úgy gondoltam, hogy minden követelménynek leginkább egy egyszerű lamellatípus felelne meg, melynek összeállítási rendszere sem lehet kérdéses. Két lehetőség kínálkozott. A Budakalászon és Kunszentmártonban talált lamellatípusok. Eredeti formájukban azonban még mindíg nem tűntek kellőképpen célravezetőnek. A két lelet alapján megterveztem tehát egy nagyjából 7 x 3 cm befoglaló méretű, hat furattal ellátott, szimmetrikus lamellatípust, amely formavilágában és szerkezetében a korabeliekkel nagyjából egyező felület és védelem létrehozását tette lehetővé. Úgy éreztem megtaláltam a megoldást. Emellett újfent lenyűgözött az AVAR technológia hihetetlen magas színvonala, mely a legtöbb ember számára még mindíg ismeretlen. Lelkesedésemet nem rejtettem véka alá. Úton útfélen előadtam szándékaimat. Most viszont nem csak süket fülekre találtam. Lelkesedésem láttán és elmondásaim alapján sokan meggyőződtek e munka úttörő voltáról és kiemelkedő fontosságáról. Aki megtehette, szinte gondolkodás nélkül azonnal mellém állt és megtámogatta a munkát. Bene Imre, szombathelyi barátom elsőként, jelentős anyagi támogatást adott a megvalósításhoz. Petrás János (KÁRPÁTIA zenekar) szintén hatalmasat lendített a szekéren, mi több, fémipari tapasztalatai és kapcsolatai révén megoldást kínált a nagy mennyiségű fémalkatrész legyártására és folyamatos termelésére is. Ő javasolta egy "kiütő szerszám" elkészíttetését, mely egy modern gépesített technikával ezrével képes ontani a szükséges paraméterű és formájú acéllemezeket. A szerszám és a lamellák gyártását Nagy Ferenc (ORNA Kft) vállalta el, noha az ilyen jellegű megrendelés cseppet sem gazdaságos a gyártó számára. Azonosulva a nemes célkitűzéssel - mint az ügy további támogatásaként - igen jelentős összeggel csökkentette az előállítás költségét. Az összefogás gyors eredményt produkált. Az AVAR lamellás szerkezetű páncél elkészítése 2007 telén megkezdődhetett. Azt gondoltam most már sínen van minden. Gyors eredményt vártam és ezért minden tőlem telhetőt meg is tettem. Még szilveszter éjjel is a mellvért sorait fűzögettem, de a felületek kialakítása csak a munka kissebik része volt. A helyes illesztések és a sorok lezárása hosszantartó és komoly fejtörést okozott. Megkezdődött a cseppet sem szórakoztató Sziszifusz-effektus. A lehetséges változatok lezongorázása. Összerakás és visszabontás. Összerakás és visszabontás. És ugyanez ezerszer. Fél év elteltével viszont eredmény született. A páncélzat több mint 1500 db acél lamella és 1,5 négyzetméter bőr összefűzésével elkészült. Pontosabban viselhető, tesztelhető stádiumba került. Jelenleg teljesen dísztelen, néhány felület oldalainak lezárása hiányos, egyes elemek rögzítésének megoldása és kialakítása szükséges, helyenként pufferrétegek elhelyezése szintén. A vértezethez tartozó sisak elkészítése még folyamatban van. Ezekből egyenlőre két próbaverzió készült, melyek alapján a végső megoldás esedékes. A sisak készítését egy kiváló fémmegmunkáló alkotópáros vállalta magára, akik a csapatok felszereléséhez szükséges és alkalmas jó minőségű és elérhető árú AVAR KARDTÍPUST is elkészítették. Név szerint Barna Zsolt és Dobai Tibor (Alsódobsza).

Az AVAR páncélzat, a BÖSZTÖRPUSZTÁN megrendezett Madjar - Magyar törzsi találkozón, a KURULTAJon bemutatásra került. Ennek oka a település szomszédságában KUNBÁBONYban, a vélt kagáni temetkezés közelében felállított emlékmű átadása volt. Kissé talán elhamarkodott lépés, de mindenképp szükséges. Annyi már most bizonyos, hogy a szerkezet jelentős változtatásokat nem igényel. Tekintélyes súlya ellenére a lovasnak kiváló mozgási lehetőséget és páratlan védelmet biztosít. Rövidesen teljes pompájában lesz megtekinthető. Fantasztikus védelmi mechanizmusának demonstrálása céljából külső szakértők és fegyverkészítők segítségével lövésteszteket végzünk majd, melyek dokumentációját (film, fotó, szakértői vélemények, egyéb leírások) közreadjuk. A lövéstesztekről első körben Grózer Csaba mesterrel beszéltem telefonon. A KURULTAJon megmutattam neki a tesztelni kívánt páncélfelületet, melyet mosolyogva szemlélt, miközben közölte: EZT NEM LEHET ÁTLŐNI. Tény, hogy a lövedéknek a teljes védelmet nyújtó részeken 1 cm bőr és majd fél cm acélt kellene átütnie. Méghozzá osztott formában: 2 kemény, 1 puha rugalmas, ismét 2 kemény, és 1 puha rugalmas rétegeken keresztül. Hogy lehetséges-e ez, azt majd a teszteredmények visszaigazolják. Eddigi tapasztalataim alapján azonban úgy vélem, ez a páncélfelület még a baltát is megfogja. Viselőjét gyakorlatilag sebezhetetlenné teszi.

Az első AVAR páncél elkészülése, (szerszámkészítés, alapanyagok megvásárlása, befektetett munkaórák) milliós költséget emésztett fel. Ez az anyagi áldozat ezesetben egy együttműködő, a közös célért cselekvő csapat tagjai között oszlott meg. Köszönet a támogatásért és a csapatmunkáért : BENE IMRÉNEK, NAGY FERENCNEK, PETRÁS JÁNOSNAK, MAGYAR ANDRÁSNAK, BARNA ZSOLTNAK és DOBAI TIBORNAK. Köszönöm nekik, hogy munkámat én is elvégezhetem, hogy az AVAR (HUN-MAGYAR) nép nagyságának újabb kézzelfogható bizonyítékát a nyilvánosság elé tárhatom. Történelmünk egy elfeledett darabját közös magyar tudatunkba visszaépíthetem.

 

Tisztelettel: Kelemen Zsolt

 

*
*