Arcél – prof Dr. Mihók Sándor

A Debreceni Egyetem, Állattenyésztéstudományi és Biodiverzitásvédelmi Intézet vezetője,
egyetemi tanár. 1973-ban végzett okleveles agrármérnökként Debrecenben.
1978-ban mezőgazdasági genetikus szakmérnök képesítést szerzett Gödöllőn.
1997óta habilitált egyetemi tanár. 1973 óta a Debreceni Agrártudományi Egyetemen,
illetve annak jogutódjainál dolgozik.
1991 és 1994. között a Mezőgazdaságtudományi Kar oktatási dékánhelyettese volt.
1993-tól az Állattenyésztéstani Tanszék vezetője, 2007-től intézetvezető.
Tagja az MTA Állatnemesítési, Állattenyésztési és Takarmányozási Bizottságának.
A Póniés Kislótenyésztők Országos Egyesületének alapítása óta ügyvezetője,
tenyésztésvezetője, jelenleg társadalmi elnöke.
7 éve vezeti a Kisbérifélvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület
Gidrán Tenyésztési Bizottságát.
1992. óta váltakozva a Huzul International Federation alelnöke,
vagy tenyésztő bizottságának vezetője.
2010től a VM Őshonos Haszonállatok Génerőforrás Bizottságának tagja.
2011 júliusától a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetségének elnöke.

Az MLOSzben az elmúlt években megkezdődött egy örvendetes és szükséges megújulás.
Melyek azok a folyamatok, amelyeket erősíteni kíván és mik azok, amin úgy érzi, változtatni
kell?

Az új vezetőkkel szemben mindig megnövekedett elvárás van. Ez részben érthető, részben nem. Azért fogalmazok úgy, hogy részben nem érthető (pl. számomra), mert az elnökké
történő választásomat megelőző időben is volt elnöke a szövetségnek, tudta mit kell tennie és tette is a dolgát. Nem romhalmazt hagyott maga után, vagy ha némely területen mégis, akkor azt nem lehet felróni neki, nem tőle függött.
A szövetség eredményességét, vagy eredménytelenségét nem lehet függetleníteni az ország
gazdasági helyzetétől, az ágazat jogi környezetétől, az ágazatban felhalmozott szellemi tőke
nagyságától, az állattartás, benne a lótartás általános társadalmipolitikai
elfogadottságától, és különösen nem a jogkövetést tagadók elleni szankciók milyenségétől. Mind ez behatárolja a lótenyésztés, a szervezeti munka lehetőségét.
Az állattenyésztés más ágazataihoz hasonlóan a lótenyésztésben is mutatkoznak a hanyatlás
jelei. Elemezni fogjuk a hanyatlást kiváltó tényezőket és a Szövetség által rövidtávon
befolyásolhatókon haladéktalanul megkezdjük a változtatást. A Szövetségtől direkt módon
nem függő kiváltó tényezők megszüntetéséhez többoldalú tárgyalásokat kell
kezdeményeznünk.
Megkíséreljük az eddigitől hatékonyabbá és bővebb körűvé tenni a szolgáltatásainkat. Ha
léteznek átfedések a törzskönyvezési folyamat adatgyűjtésében, azt megszüntetjük. Ehhez
elindítunk egy infrastrukturális fejlesztést.
Tisztáznunk kell a törzskönyvezett állomány és a köztenyésztés lóállományának egymáshoz, a MLOSZhoz, a Tenyésztőszervezetekhez fűződő viszonyát úgy, hogy magasabb genetikai és erkölcsi értékűnek a törzskönyvezett állományt kell (tényszerűen) elismerni. Nem hinném,
hogy indokolatlanul szabad lenne lemondani a köztenyésztés lóállományáról, de
érvényesülési lehetőségét tisztázni, az én olvasatomban behatárolni kell. Ennek az
állománynak a nyilvántartása nem élvezhet előnyt a tenyésztőszervezetek által törzskönyvi
ellenőrzésben tartottakkal szemben, de egyelőre nem hiszem, hogy ez az állomány lenne
felelős a szakmai és pénzügyi gondjainkért.
Már kezdeményeztük a meglévő szerződéseink áttekintését, s ha indokolt a megváltozott
viszonyokhoz igazítását. Nagyon fontosnak vélem a szerződésekben foglaltak azonos
értelmezését a másik szerződő féllel. E tekintetben abszolút partnerséget tapasztaltunk, de az évekkel ezelőtt megkötött szerződések záradéka is tartalmazza a folyamatos áttekintéseket, szükség esetén módosításokat. Ez érintheti az apaállatgazdálkodást az
adatbázis rendszert (rendszereket) a közös, de egyértelműen körülhatárolt és felelősséget tisztázó fejlesztéseket. Nem lehet nem létezőnek tekinteni az ismeretlen származású lóállományt, mert állategészségügyi kockázatot hordoz, nem elsősorban önmagára, hanem a jogkövető magatartás következtében megszületett és felnőtt lóállományra rontja
a jogkövető magatartást tanúsítók piaci érvényesülését
Ebből eredően is részt kell vállalni az állattenyésztési törvény módosítási munkáiban,
különös tekintettel az apaállathasználat szabályaira.
A tradicionális magyar lófajták a legrosszabb helyzetben vannak a magyar őshonos
állatfajták között!
Helyzetük javítására kezdeményezni kell a 38/2010. FVM rendelet módosítását, különös tekintettel a nukleusz és fajtafenntartó állomány támogatásának mértékére az EMVAból
a genetikai erőforrások megőrzése intézkedés keretében legkedvezőbb támogatási változat elfogadtatását (214/C) a magyar állami ménesekkel szoros munkakapcsolat kialakítását az
őshonos lófajták törzskönyvi nyilvántartásának génvédelem szabályai szerinti adatbázisa kialakítását a fajtáinkat népszerűsítő programok rendszeressé tételét mindehhez
szükséges források jogszabályi biztosítottságának kezdeményezését.

A tenyésztés és a sport egymástól elválaszthatatlan és egymásra utalt ágazatok. Ennek
ellenére idehaza ez valahogy nem akar jól működni (pl. sem az MLOSZ sem az MLSZ
honlapján nincs utalás a másikra a partnerek rovatban). Milyen együttműködést képzel el a
Magyar Lovas Szövetséggel?

Ezt vitatni szakmai hiba lenne. Rendkívül fontosnak vélem és elsőrendű feladataim között
tartom számon. Tény viszont, hogy a MLOSZ, illetve annak szakmai jogelődje többször tett
erre kísérletet legalább 10 éve már. Az okok most már nem érdekesek. Ezt minden
résztvevőnek akarni kell, s legfőképpen arra az anyagi háttérre van szükség, amivel ennek
informatikai háttere megteremthető. Hogy napjainkban ezzel a tenyésztési döntést segíteni
kell (valóban, már régen kellett volna), az nem vitatható, de ettől önmagában nem fog a
tenyésztés színvonala növekedni. Ez akkor lesz hatékony, ha lesz valódi tenyészértékbecslés a tejelő marhához, a húsmarhához, a sertéstenyésztéshez (nem beszélve baromfitenyésztésről) hasonlóan, és ennek a tenyésztértékbecslének nagy lesz a megbízhatósága, továbbá a kapott értékeket nagyon sokan szakmailag helyesen tudják majd kezelni. Amíg a sportkipróbáláson egy évjáratban, egy apától, ugyan olyan szintű versenyen 12 ivadék szerepel, és egy tenyészmén után összesen alig lehet 15 sportban kipróbált ivadékot találni, addig nagyon félrevezető lesz a sport és a tenyésztési adatok összekapcsolásából levont következtetés. A sajátteljesítmény túlértékelésének sincs meg a szakmai alapja, mert a sportban hasznosított tulajdonságok öröklődési értéke nem nagyobb 0,3 abszolút értéknél. Egyébként a Magyar Lovassport Szövetséggel kötelesség és szakmai érdek az együttműködés.
Én erre törekedni fogok, sőt kísérletet tettem a találkozásra is. Úgy vélem ugyan akkor, hogy nem csak itt van szükség az együttműködésre, hanem más társ szakmai szövetségekkel és ágazati szereplőkkel is együtt kell működni. Nem gondolom, hogy újra MLLSZt kell létrehozni, de minden egybe eső szakmai érdekben közösen kellene fellépni, a közös akaratot szükséges demonstrálni, és az ebből fakadó előnyökkel élni kell. Számos lehetőséget látok egymás helyzetbe hozására. A Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége tagja a Magyar Állattenyésztők Szövetségének és ebben a szervezetben hatékonyan akar jelen lenni. Formálni akarja a Magyar Állattenyésztők Szövetségét a maga előnyére, de nem a szövetség, és nem a többi faji szövetség hátrányára. Így aztán nem kétséges, hogy a többi faji szövetségnek is korrekt partnerei kívánunk lenni.
Lehet a sort folytatni a tenyésztési hatósággal, a főhatósággal. Én személy szerint jól ismerem a szolgálati út fontosságát, annak betartásának szükségességét, ebben a minőségemben is betartani szándékozom, de nem hagyhatom figyelmen kívül a Szövetség érdekeit, a működéséhez szükséges életteret akár ki is kell harcolnom. Szeretnék együttműködést kiépíteni az oktatásikutatási intézményekkel, mert arra a szellemi kapacitásra, ami itt létezik, az ágazatnak, a tenyésztőknek szüksége van. Bizonyos pályázati források megszerzéséhez elengedhetetlennek vélem más országok tenyésztő szövetségével a szoros együttműködést.
A társszervezetek MLOSZ honlapján való elérhetetlenségét csupán technikai kérdésnek, és
nem szakmai indíttatásnak gondolom. A helytelenségét nem vitatom.

Jelen gazdasági, pénzügyi és szakmapolitikai helyzetben Ön szerint milyen lehetőségei
vannak az államnak, a magántenyésztőknek, rajtuk keresztül a tenyésztőszervezeteknek
lótenyésztésünk fellendítésére?

A maga szintjén mindenkinek jól körülhatárolt feladata van. A sorrend azonban nem
mindegy. Ezek közül a legfontosabb és a legelső helyen áll az állam szerepe. Félre értés ne
essék, a lótenyésztők, a tenyésztőszervezetek, a faji szövetség nem pénzt kér! Korrekt,
következetes jogigazdasági környezetet hiányolnak és kérnek az ágazat szereplői.
Az állattenyésztési ágaztok közül a leginkább szétaprózódott a lótenyésztés.
Megkockáztatható, bizonyos területein nagyon gyenge a szakmai felkészültség, és aggasztó a tulajdonos gazdasági helyzete. Ebből adódóan mérhetetlen a feketegazdaság szerepe és
nagysága. A jogkövető tenyésztő segítségére nincs az állam, magatartásával bátorítja a
jogkerülőt, zülleszti az ágazatot.
Az állam csak a regisztrált, jogkövető magatartást tanúsító egyént tekinti létezőnek, ennek
kisebb nagyobb, többnyire vétlen, de esetleg szándékos hibáit mérhetetlenül megbünteti,
miközben a mármár élelmiszerláncbiztonsági kérdést felvető, de minden esetre
állategészségügyi problémát jelentő, nem regisztrált állományokról nem hajlandó tudomást venni. Ha ebben a kérdésben az állam igen hamar nem lesz a tenyésztők segítségére, a még
létező lótenyésztést további hanyatlásba sodorja.
Pillanatnyilag az állam adós jó néhány jogalkotással. Amibe belekezdett az gyakran nem a
tenyésztők érdekeit képviseli, sokszor ellehetetleníti őket. Máskor EU támogatások
kifizetésével éveket késik. A tenyésztőszervezeti munka minőségének javítására nem hirdet
meg jogcímeket.
A tenyésztő elsőrendű feladata lenne szakmai ismeretének gyarapítása. E tekintetben
évtizedekkel vagyunk elmaradva a sikeres lótenyésztő, piacot uraló nemzetek tenyésztői
mögött. De! Miután a lét határozza meg a tudatot, nehéz és inkorrekt a tenyésztő elítélése, ám nem menthető fel.
El kell(ene) fogadniuk, hogy önkéntes alapon hoztak létre egy tenyésztőszervezetet, egy fajta törzskönyvezésére vállalkoztak, nekik kell fenntartani a tenyésztőszervezetet. Egy fajta
mindig annyit ér, amennyi a belefektetett szellemi és anyagi tőke mértéke.
A tenyésztőszervezeteknek mélyebb szakmai alapossággal kellene munkájukat végezni. Nem szabad azonban elvitatni, hogy a tenyésztőszervezetek nélkül ma még az a szerény
lótenyésztés sem lenne az országban, ami azért fellelhető. A tenyésztőszervezeti vezetők
többsége önkéntes munkásként tevékenykedik egyegy fajta fenntartásáért, és ezért elismerés illeti meg.

Wagenhoffer Zsombor

Lapszám, melyben a cikk megjelent:
Magyar Állattenyésztők Lapja 2011. Augusztus