*****

ÖNKOPTATÓ PATÁK ..................................................................... Ormándi Zsolt - Magyar Patkolókovácsok Országos Egyesülete

LEGELŐ HELYETT LEVEGŐ ........................................................ Dr. Mihók Sándor - Póni és Kislótenyésztők Egyesülete
AHHOZ IS ÉRTEK AMIHEZ NEM ............................................... Dr. Mihók Sándor - Póni és Kislótenyésztők Egyesülete

ZSENIÁLIS POLIHISZTOR
VAGY PSZICHOPATA SZAKBARBÁR? ....................................... Dr. Mihók Sándor - Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége

*****

Hosszú időn át nem adtunk tájékoztatást az Aggteleki Nemzeti Park igazgatói állásába szabálytalanul kinevezett és a mai napig állásában megtartott személy által kezdeményezett eljárás történéseiről. Mint ismeretes, Veres Balázs "igazgató" által elkövetett bűncselekmények (közokirat hamisítás, hamis közokirat felhasználása, magánokirat hamisítás és felhasználása, hamis tanúzás, .) ügyében több nyomozás indult, vádemelésre azonban mindeddig egyetlen esetben sem került sor. A nyilvánvaló tények ellenére az eljárásokat nyomozati szakban megszűntették, a felülvizsgálati kérelmek mindegyikét elutasították. Az eljárásokra vonatkozó panaszok leperegtek az ügyészségekről, a nyomozó ügyészségekről, az igazságügyi minisztériumról, a miniszterelnöki hivatalról, a jövő nemzedékek biztosáról (ombudsman), a vidékfejlesztési minisztériumról, . minden esetleges illetékességességgel, illetve érintettséggel bíró hivatalról.

....................................................................

..........................................................................................................................................................................

A felek között folyamatban levő polgári per 2013. május hó 30-ig nem bővelkedett az eseményekben. A felperes (ANP) leggyakrabban még jogi képviselője útján sem jelent meg a tárgyalásokon. Alperes (LHSE) nyilatkozataira, indítványaira és viszontkeresetére a bíróság többszöri felszólítása és büntetés kiszabásának kilátásba helyezése ellenére sem reagált.
Másfél év után a rendelkezésre álló dokumentumok és tanúmeghallgatások alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a felperes keresetéből egyetlen állítás sem rendelkezik valóságtartalommal. A kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye mindezeket alátámasztva a felperes minden állítását cáfolta alperes ellenkeresetét pedig minden tekintetben alátámasztotta. Minden körülmény a bíróság rövid időn belül várható döntését prognosztizálta, ítélet azonban mégsem született.
A bíróság helyt adott a felperes határidőn túl előterjesztett további tanúk meghallgatására irányuló indítványának.
A felperes meghallgatni kérte Ormándi Zsoltot, a Patkolókovácsok Országos Egyesületének elnökét, Boros Krisztiánt, a felperes alkalmazottját és Dr. Mihók Sándort, a Póni és Kislótenyésztők Egyesületének enökét.

A felperes (ANP) által meghallgatni kért tanúk, hamis tanúvallomás következményeivel kapcsolatos kioktatásuk után minden lótartó számára különleges, korábban ismeretlen információkat tártak a bíróság elé.

....................................................................

..........................................................................................................................................................................

ÖNKOPTATÓ PATÁK

2013. június 4-én Boros Krisztián, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságánál korábban fennálló képtelenül kaotikus, pénzügyi és számviteli szabályozással és általános gyakorlattal lehetetlen módon ellentmondásos készpénzkezelés ismertetését követően előadta, hogy "a Hucul lófajta patája önkoptató". A patájukat a lovak maguk törik. (?) *********************************************************** A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"

Ezt követően Ormándi Zsolt, a Patkolókovácsok Országos Egyesületének elnöke elmondta, hogy az igazságügyi szakvélemény által adatgyűjtés alapján meghatározott 4000Ft/ló/pataápolás (körmölés) díjazásához képest ő lovanként csupán 1500-2000Ft ellentételezésért dolgozik. Azonban kizárólag 07 és 15 óra között, mert ebben az időpontban kétszer annyi ló ellátására képes, mint délután.

Ormándi úr szakvéleményével megerősítette a Boros Krisztián állítását az önkoptató paták tekintetében.
Tanúvallomásában kijelentette, hogy "egy ló lábáról utólag már senki nem fogja tudni
megállapítani, még szakértő sem azt, hogy 2-3 hónap távlatában azzal mi történt és végeztek-e azon pataápolást.
Ez később a ló patájának állapotából már nem határozható meg."
Előadta, továbbá hogy ennek a lófajtának az a sajátossága, hogy erős lábszerkezetű és patájú, a munkában való részvétellel és természetesen is elkophat a lovak patája akként is, hogy ahhoz évekig hozzá sem nyúltak!
A hucul fajtának a sajátossága az, hogy bármilyen körülmények között, pataápolás nélkül évekig is elvan.
**************************************************//*******A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"

A hucul fajta különleges tulajdonságának ismertetése mellett saját szakértelméről is számot adott:

Elmondása szerint "egy hozzáértő ember számára az a ló patáját megtekintve megállapítható, hogy a pata szabályosan áll-e vagy sem, de azt nem tudja megmondani egy hét elteltével, hogy ez a szabályos pataállás pataápolás következtében adódott-e vagy természetes kopás eredménye."
Véleménye szerint a pataápolás megtörténtét, csak úgy lehet megállapítani, hogyha a ló lábát kézbe vesszük és akkor lehet látni azon a késnek, a reszelőnek a nyomát. "Ezek a szerszámmal való beavatkozási nyomok legfeljebb egy hét alatt a ló lábáról a természetes mozgások következtében lekopnak, így utóbb nem lehet azt már meghatározni, hogy az akkor észlelt állapot pataápolás vagy természetes kopás
következményeként állt-e elő."******************************* A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"

Az Ormándi Zsolt által előadottak meglepték a lovas szakembereket. A hucul fajtával foglalkozókat különösen, de korántsem olyan mértékben, mint a patkolókovácsokat.
Beleértve Ormándi úr "országos egyesületének" tagjait is.
Sokan megmosolyogták az önkoptató patákról szóló eszmefuttatást, a rendszeres pataápolás szükségtelenségét, illetve annak szakember által történő megállapíthatatlanságát.
Még többen felháborodtak a közismert "szakember" tanúként előadott szakvéleményén, melyből két irányba következtettek.
Ormándi úr, a Patkolókovácsok Országos Egyesületének elnöke egy közönséges kontár, aki nem rendelkezik a tőle elvárható szakismerettel, vagy pedig egy tisztességtelen személy, akinek nem okoz problémát a bíróság előtti hamis tanúzás. Esetleg mindkettő.
Bármely lehetőség önmagában is alkalmatlanná és hiteltelenné teszi a szakmai társadalmi szervezet képviseletére és irányítására.

A pataápolás kapcsán felmerült szakkérdésekben több szakember szakvéleményét is kikértük. Természetesen nevek és az adott szituáció ismertetése nélkül.
Egyetlen szakvélemény sem erősítette meg az Ormándi Zsolt által előadottakat.
A Miskolci Járásbíróság felé a tanú születése előtt a szakmában tevékenykedő, nagy múltú és tapasztalatú szakértő, a Budapesti Állatorvosi Egyetemen korábban húsz éven át tevékenykedő szakoktató kovácsmester is vele ellentétesen nyilatkozott.

 

Hétköznapjain a patkolókovács egyesület monopóliumát építeni igyekvő tanú gesztusa az állami szervezet képviselője felé, minden igyekezete ellenére csak rontani tudott a helyzeten.
Az ügy és a szabálytalanul kinevezett "igazgató" ellen folytatott nyomozások szempontjából lényeges tényeket tovább erősített.

Magánokirat hamisítás és felhasználás tárgyát képező elszámolásában, valamint 2013. április 23-án előterjesztett beadványában, a 2010 év végén szabálytalanul kinevezett Veres Balázs "igazgató" azt állította, hogy a szerződéses időszakban, vagyis 2006-tól a nemzeti park kizárólag a vele szerződésben álló patkolókováccsal, (Ormándi Zsolttal) kívánta elvégeztetni a pataápolásokat. Ez azonban nem valósulhatott meg, mert az egyesület nem tette lehetővé.
Ormándi úr több alkalommal utazott feleslegesen az egyesület telephelyére, a munkát nem tudta elvégezni.
********************************************************** A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"

Ehhez képest Ormándi Zsolt elmondta, hogy csak 2011-től áll szerződéses viszonyban az Aggteleki Nemzeti Parkkal. A pataápolások elvégzése az ő időbeosztásának nem volt megfelelő. Két alkalmat jelölt meg, amikor e munkát elvégezte, az egyesület azonban vele együttműködő volt, és nem volt olyan eset, hogy a telephelyre érkezve a feladatát ne tudta volna elvégezni.
********************************************************** A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"
A tanú ezáltal megerősítette, hogy a Veres Balázs által készített elszámolás hamis adatokat tartalmaz. Ennek tudatában az "igazgató" a dokumentumot bíróság előtt ismételten felhasználta, az abban szereplő tényállításokat megismételte és a mai napig fenntartotta. Ormándi Zsolt tehát a hamis tanúzás bűncselekményének megvalósítását is igazolta.
És talán maga is megvalósította. Fentieket kiegészítve, az egyesület sárba tiprását célzó előadásával, amellyel megpróbálta alátámasztani Veres Balázs tényektől független képtelen állításait.

Elbeszélése szerint Üllő-Szentendre távolsága 90-100km, melynek megtétele időben legalább ugyanannyi, mintha Miskolcra vagy Aggtelekre utazna 200-250km-t. (?) Drámaian ecsetelte a Miskolci Bíróság előtt, milyen bonyolult módon lehet megkerülni Budapestet. 2007-ben azonban az egyesület telephelyére az akkor már rég megépített körgyűrűn - M0 autópályán - és a déli összekötő hídon végtelenül egyszerűen és gyorsan utazott.
************************************************ A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"

Állítása szerint 2006-ban Boros Krisztián adott számára megbízást a Szentendrére kihelyezett lovak pataápolására.
************************************************ A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"
Boros Krisztián azonban csak egy évvel később 2007-ben került a nemzeti parkhoz és elmondása szerint további másfél év elteltével lett állományvezető. Nem valószínű tehát, hogy 2006-ban bármiről is rendelkezhetett.
************************************************ A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"

Ormándi Zsolt az egyesület telephelyén fennálló áldatlan állapotok ecsetelése kapcsán példaként említette, hogy amikor az Aggteleki Nemzeti Parknál végzi a munkáját, érkezésekor már egy szűkebb helyre beterelt lóállomány várja. A lovászok onnan fogják ki és állítják elé a lovakat. Ily módon egy délelőtt 30-40 lovat is el tud látni. Ehhez képest az egyesület telephelyére érkezésekor a lovakat egy villanypásztor által határolt területen - tehát azonos módon, szűkebb helyen elrekesztve - találta. Nem volt személyzet, aki reggel fogadni tudta volna (?). "Személyzet" helyett be kellett érnie a "barátokkal és segítőkkel, akiket oda kellett szervezni".

A fogadóbizottság hiánya tényleges fogyatékosság, csakúgy mint, hogy az állami szervezet egyenruhás alkalmazottaihoz képest a közhasznú kulturális sportegyesületnél ugyanazt a munkát a lovakkal szoros, napi kapcsolatban levő tagság végzi. A gondozóik társaságát kereső, kézhez szokott, állatokat viszont nem kell "összefogdosni", vagy a nemzeti parknál tapasztalt gyakorlat szerint "kifogni". Hét ló pataápolása pedig nyilvánvalóan nem igényel a nemzeti park állományának ellátásához szükséges jelentősebb szervezést és infrastruktúrát.

Zavaros bár hihetőnek tűnő elbeszélése szerint munkáját kizárólag délutánra lehetett szervezni, mert az egyesületi tagok ("barátok és segítők") csak polgári foglalkozásuk után tudtak segítségére lenni. "Kelemen Zsoltnak is volt egy munkahelye ahol 3-ig dolgozott és csak utána tudott jönni és a pataápoláshoz segédkezni".
************************************************ A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"

Az általános gyakorlat szerint a patkolókovács, munkáját saját, jól bevált, állandó segédjével végzi.
Nem tudható, hogy Ormándi Zsoltnak hét együttműködő ló pataápolásához milyen létszámú segéderőre lett volna szüksége, minthogy erről nem nyilatkozott. Az viszont kétségbe vonhatatlan tény, hogy egyetlen hozzá értő személy is képes a lovat felvezetni, illetve szükség esetén annak fejét vagy lábát is megtartani. Mint pl. a nemzeti park által megbízott kiképző, Kelemen Zsolt, aki jelen volt a munka elvégzésénél. Délelőtti időpontban, mert mint köztudott, a lovak gondozása, lovak és lovasok kiképzése és foglalkoztatása mellett nem volt és nem is lehetett más munkahelye "ahol a nap nagy részében du 3-ig" dolgozhatott volna.
Ormándi úr előadásával ellentétben tehát a délelőtti órákban is minden szükséges körülmény biztosított volt munkája elvégzésére. Mint amikor az általa elmondottakból is meghatározható délelőtti időpontban azt elvégezte. Rajta és segédjén kívül pedig még legalább három fő (K.Zs. valamint segítők, barátok) is segítségére voltak.

Ormándi Zsolt nem túl realisztikus helyzetet vázolt fel azon állításával, miszerint "a segítőket, barátokat úgy kellett oktatnia a ló fejének, lábának tartásának mikéntjére". Nem jellemző ugyanis, hogy a lovas harcművészetet hosszú ideje gyakorló, lovaikról önállóan gondoskodó, magas szinten képzett lovasok ("segítők és barátok") ilyen oktatásra szorulnának. Ezek a technikák a lovakkal történő biztonságos munka alapelemei. A Lovasíjász Hagyományőrző Sportegyesületnél már a balesetvédelmi oktatás során megtanulják, az azt követő gyakorlati képzésben pedig elsőként sajátítják el a gyerekek is. Az egyesület tagjai számára, - minthogy a lovakat önállóan készítik fel a munkára - alapvető, rutin feladat a felvezetés, patatisztítás, szőrzet ápolása, stb. melynek elvégzéséhez mindenképpen tisztában kell lenniük "a ló fejének, lábának tartásának mikéntjével". Képtelen eszmefuttatása előtt Ormándi úr meggyőződhetett volna minderről az egyesület honlapjának tanulmányozása által. Ott a szerződéses időszak előtti évekből is bőven akad dokumentáció.

....................................................................

..........................................................................................................................................................................

LEGELŐ HELYETT LEVEGŐ

Az ésszerűség és tisztesség határain harmadik éve túlnyúló per során egyre többen kompromittálják magukat.

A Póni és Kislótenyésztők Egyesületének elnöke, Dr. Mihók Sándor, a Lovasíjász Hagyományőrző Sportegyesület korábbi megkeresését tanúként történő meghallgatásának ügyében Németh Zoltán által elutasította. Németh úr által tolmácsolt véleménye szerint "a tenyésztő szervezetnek nem szabad beavatkoznia két jogi személy vitájába." Az ANP igazgatói állásába kinevezett személy kérésére azonban a Miskolci Járásbíróság előtt 2013. július 10-én tanúként megjelent. Meghallgatása során pedig különös szakvéleményt adott.

A lovak pataápolásának kérdésében ellent mondott az Ormándi Zsolt által szabályos formában önkoptató, végtelenül igénytelen patákról és azok szakemberek által is megállapíthatatlan ápoltságáról előadott eszmefuttatásnak.
A "VONATKOZÓ 1. DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"***** A "VONATKOZÓ 2. DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"
Feladata ugyanis nem annak bizonyítása volt, hogy a per tárgyát képező lovak nem igényeltek pataápolást, hanem az, hogy az általános gyakorlattal és az igazságügyi szakértő véleményével ellentétben, etetni sem kellett őket.
Mihók úr, a fajta tenyésztési programjának megfogalmazójaként nyilván tisztában van az ősi tulajdonságokkal rendelkező, hucul lovak tényleges igényeivel. Ennek ellenére mégis azok laboratóriumi körülmények között történő, életben tartásához szükséges, minimális táplálásának, tudományos ismertetését adta elő.

 

A fajta táplálék iránti végtelen igénytelenségének bizonyítását alapadatok meghatározásával kezdte. A per tárgyát képező (hím ivarú) lovakra vonatkozó megállapítást kerülve a fajtára jellemző átlagot határozta meg. Noha a testtömeg becslés 50-es kerekítéssel történik, a hucul fajtára jellemző értéket 300-350kg között, 340kg-ban rögzítette.
******************************************************** A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"
Tette ezt annak tudatában, hogy bár a hucul fajta testtömeg értékének meghatározását a szakirodalom mellőzi, a fajtával azonos magasságú és alkatú lófajták testtömege meghatározott. Ilyen adatokat tartalmaz pl. Christoph Löbbing, Lovasakadémia, 16. Lótartók könyve, Dr Hecker Valter szerkesztésében, melyet ő maga (Mihók Sándor) lektorált.
******************************************************** A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"
Mindemellett fizikai tény, hogy minden test, így a lovak testének térfogata is egyszerű "köböléssel" meghatározható. A térfogatszámításból pedig a víz súlyát (1 liter = 1 kg = 1000 cm3) alapul véve megközelítő tömegszámítás végezhető.
Ehhez is számtalan adat állt rendelkezésére, hiszen a Póni és Kislótenyésztő Egyesület által végzett ménvizsgákon igen sok ló, köztük a per tárgyát képező lovak testméreteit (marmagasság bottal, marmagasság szalaggal, övméret, szárkör) személyesen mérte és jegyezte.********************************************** A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"

További alapadatként az 1000kg élősúlyra számított szárazanyag felvevőképességet határozta meg. Bárminemű hivatkozás nélkül, az egyedi sajátosságok alapvető tényét figyelmen kívül hagyva, egyetlen értékkel. A szakirodalom ezt másként és más értékekkel közli.
Az általa közölt adat a Cselkó-Kellner féle tétel könnyű munkavégzéshez társított legalacsonyabb értéke, 18kg.
******************************************************** A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"

Szintén hivatkozás nélkül alapadatként jelölte meg a korabeli huszárlovak súlyaként tévesen meghatározott 500kg testtömeget, ami véleménye szerint ennél is lényegesen nagyobb volt. (?)
******************************************************** A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"
Meghatározásaival a nemzeti park képviselőjének 2013. április 23-án tett nyilatkozatában foglalt képtelen adatokat erősítette. *
A "VONATKOZÓ 1. DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE" **** A "VONATKOZÓ 2. DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"

1. Lovas szakemberek előtt általában közismert tény, hogy huszárlovak sohasem rendelkeztek 500kg testtömeggel! Csupán a történelmi hitelességet nélkülöző filmeken és korunk modern "hagyományőrző" tevékenységeiben találkozhatunk ilyen túlzott méretekkel. A könnyűlovasság/huszárok által alkalmazott lovak méreteit számos szakirodalom és képzőművészeti alkotás rögzítette. Pl. Jeney Lajos Mihály, Európában több nyelven kiadott "Portyázó" című szakmai értekezésében. A kívánatos és alkalmazott lovak marmagasságát 140 cm körül (4láb, 4-6 hüvelyk kb.133-137cm/ 1hüvelyk (inch)= 2,54cm, 12hüvelyk = 1láb (foot) = 30,48cm,) határozta meg, amelyhez nem társulhat 500kg testtömeg.
   *************************************************** A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"
   
2. Lovas szakemberek általában tisztában vannak avval, hogy Magyarországon a XIX.század második felében, 1850 után kezdődött meg a lovak testméreteinek növelése. A Kárpát-medence lóállományának nagyobb része ez után is a mai huculhoz hasonló 130-145 cm marmagasságú volt.
   
   
3. Történelmi tény, hogy Magyarországon az arab telivérek tenyésztése a könyűlovasság/huszárok igényeinek kielégítésére kezdődött a XIX.sz. első felében. A tenyészállomány gazdagon adatolt. Ezáltal köztudomású, hogy a huszárok által alkalmazott arab telivér lovak/mének marmagassága csupán 140-145cm volt. A nemes megjelenésű, finom szerkezetű lovakhoz ma 150-155cm marmagasság és a Mihók Úr által lektorált könyv adatai szerint is csupán 370-420kg testtömeg társul!********************************************* A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"

Egyfajta laboratóriumi "légszáraz" takarmányszámítás, lovak munkavégzésének nehézségi szintjének meghatározása és "500kg-os huszárlovakhoz" történő viszonyítás útján
Dr Mihók Sándor, legelés és egyéb kiegészítés nélkül, mindössze napi 6kg széna és 1,5kg zab mennyiségben állapította meg a hucul lovak takarmányigényét.****************************** A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"

Ez a porció egy-két napos periódust tekintve laikus számára elfogadhatónak tűnhet, de havi mennyiségre számítva azt jelenti, hogy egy hucul lovat 180kg (kevesebb, mint háromnegyed bála - 0,72) szénával és 45kg (kb egy zsák) zabbal el lehet tartani (és lovas harcművészeti tevékenységben alkalmazni).
Annak ellenére, hogy e számítás eredménye a gyakorlati tapasztalatoknak és a szakirodalmi adatoknak egyaránt ellentmond, egyedi esetekben talán nem lehetetlen.
Az azonban bizonyos, hogy ilyen takarmányozás mellett a lovak ténylegesen elérik a Mihók úr által meghatározott 340kg-os testtömeget, sőt vélhetően ez alá kerülnek.

 

A Mihók úr által lektorált "Lovasakadémia 16. Lótartók könyve" pontosan meghatározza a ló takarmányfelvételének idejét és mennyiségét. Ez 8-9 óra alatt 13kg szénamennyiség.************ A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"

Mihók Sándor szárazanyag tartalommal kapcsolatos előadásában ugyanezt meg is erősítette azon tények ismertetésével, miszerint a hucul ló a nap, (24 óra) 80%-ában, tehát napi 19,2 órában legel.* A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"
Véleménye szerint a ló 28-30 kg zöldtakarmányt tud "egész napos" legeléssel felvenni.
Ez persze messze túlhaladja a végkövetkeztetéseként megállapított napi 6kg-os széna mennyiséget!

Ezen tényeket az alperes egyesület takarmány felhasználással kapcsolatos dokumentációiban, (pl. a 2012. február 11-15, 16-19 között egy hucul kanca és két csikója által fogyasztott szénamennyiséget) rögzítette.
A három használaton kívüli kancaló, legelés mellett, egy bála (kb 200-250kg) szénát 5 nap alatt fogyasztott el. Ez legkevesebb napi 13,3 kg széna, állandó legelés mellett! *********************** A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"

A per tárgyát képező lovak azonban kivétel nélkül speciális katonai/lovas harci tevékenységekre kiképzett és alkalmazott, hím ivarú egyedek.
Mihók úr által - talán evidenciája okán - nem ismertetett Zoológiai tény, hogy a gerinces emlősök, így a hucul lovak hím egyedei is, másodlagos nemi jellegük szerint jellemzően nagyobb testméretekkel rendelkeznek, mint a nő ivarúak. Testméreteik nagyobbak, csontozatuk erősebb, izomtömegük és testtömegük is nagyobb.
Ezen állománycsoport marmagassága 140-145cm, testsúlyuk 400kg körüli, amelyre a tanú számításai nyilvánvalóan nem vonatkoztathatók.

Mihók úrtól azt is megtudhattuk, hogy ha a ló nagyobb mennyiségű zöld takarmányt kénytelen elfogyasztani (természetes közegében a legelőn), akkor az megnöveli a hastérfogatát, ami miatt nehezebben lesz nyergelhető és mozgása is elnehezül. (?)
Eddigi ismereteink szerint az ún. "szénahas" nem éppen ettől alakul ki, de egy tudományos fokozattal rendelkező egyetemi tanár a gyakorlati tényeknél nyilván megbízhatóbb információkkal rendelkezik. Talán a jelenség elnevezése téves és pontosabban "legelőhas"-nak kellene nevezni. ************************** A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"

....................................................................

..........................................................................................................................................................................

AHHOZ IS ÉRTEK, AMIHEZ NEM

Dr Mihók Sándor gyakorlattól távol álló gondolatmenetével és elméleteivel kapcsolatban sem alaptalan a kérdés, az általa előadottakat a szakértelem vagy a tisztesség hiánya diktálta?

Nyilatkozata szerint, amelyet a 9.P.22.531/2011/77. számú jegyzőkönyv rögzített, magasan képzett elméleti szakember. Lótartásban, gondozásban és kiképzésben gyakorlati ismeretekkel és tapasztalatokkal nem rendelkezik.
1973 óta egyetemi tanár. Genetikával, állattenyésztéstannal, ezen belül baromfitenyésztéssel és általános takarmányozástannal és lótenyésztéstannal, pontosabban ezek oktatásával foglalkozott. A témáról tehát csupán közvetett elméleti ismeretei vannak.
****************************************************** A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"

A tanú mindemellett határozottan nyilatkozott arról, hogy:

1. lovak katonai kiképzésében és alkalmazásában, tehát azok tartásában és   takarmányozásában sem járatos

2. az alperes által végzett lovas harci tevékenységet egyáltalán nem ismeri.
************************************************ A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"

A bíróság mindezen kijelentései után a tanútól a lovak foglalkoztatására és szintentartó tevékenységére vonatkozó állásfoglalást kért. (?)

Mihók úr az általa közölt tényekre való hivatkozás alapján a válaszadás elutasítása helyett, szakmai kompetenciáján és tapasztalatain messze túlmutató fejtegetésekbe kezdett:

Elmondta, hogy bár lovak harci kiképzésével sohasem foglalkozott, azt mindenképpen meg tudja állapítani, hogy a különböző típusú, illetve nehézségű munkavégzéseknek - beleértve a katonai lóalkalmazást - milyen energiaigénye lehet.
Függetlenül attól, hogy azt sem ismeri, hogy az alperes által végzett lovas harci tevékenység milyen kiképzési formát takar, a Magyarországon hagyományőrzés keretében jelen levő lovas tevékenységek alapján meg tudja állapítani, hogy a per tárgyát képező lovak csakis könnyű munkát végezhettek.

A speciálisan lovas harci tevékenységekre kiképzett ősi jellegű lovak képességei, - úgymint: fegyveres gyakorlatok végrehajtása, különleges idomítási elemek, csapatban végzett munka, a dinamikus mozgásokhoz és a páncélzat és fegyverzet mozgatásához szükséges erőnlét, kantár nélküli irányíthatóság, stb. - a belovagolt ló alapképzettségével egyenértékű képzettségi szint, melynek az alkalmazáshoz szükséges minőségét bármelyik díjugrató lovas, vagy lelkes amatőr heti 1-3 óra munkával képes karban tartani, megőrizni.

A díjlovagló és díjugrató lovas tevékenységeknek a hucul lovak foglalkoztatásával és a hagyományos hun-magyar lovas harcművészettel való összevetéséről szóló eszmefuttatása olyan szintű képtelenség, amely jelentős mértékben megkérdőjelezi Mihók Sándor lovas szakértelmét.

Korábbi alapadat meghatározásaival azonos módon hivatkozás nélkül kijelentette, hogy a lovak szintentartó foglalkoztatását az első osztályú szinten lovagoló díjlovagló és díjugrató lovasok végzik, és ezen tevékenységükért 30 000Ft díjazást szoktak kapni. Állítása szerint ez az ellenértéke heti 1-3 óra szintentartó lovas tevékenységnek, ami igen alacsony mértékű, és mivel "ezek az ún. belovaglók az áraikat nem tudják emelni", ugyanez az ár volt a megelőző 1-2 évben is.
A szintentartó tevékenység értékeként havonta, lovanként meghatározott 30 000Ft, heti 1, azaz havi 4 óra munkamennyiség ellenértékeként a legmagasabb szakértelemmel és gondossággal végzett szakmunka díjazásaként némiképp eltúlzott mértékű.
Ez ugyanis 7500Ft órabért, azaz 1.320.000Ft havi fizetést jelent, amely összegért, ha lenne is realitása, senki nem fizet az adott szakterületen tevékenykedő munkavállalót, részmunkaidőben és megbízói szerződés alapján sem!
A szakképzettség nélküli minimálbér (98 000 Ft/176óra - 556Ft/ó) tizenhárom és fél-szerese nem mondható alacsony díjazásnak, amely a jelen gazdasági körülmények között további bérfejlesztés szükségességét indokolná. Sőt, a heti 3, havi 12 óra ellenértékeként meghatározott 2500Ft-os órabér sem, mert ez is a minimálbér 4 és félszerese. (176 órára 440 000Ft.)

Lehet, hogy Mihók úr nem matematikából szerzett tudományos fokozatot, ez azonban nem indokolja képtelen és pontatlan számításai alapján tett megállapításait.
Elfogadta és megerősítette a huszárötös elv alapján levezetett takarmányszámítás helyességét 9 kg széna, 3,28 kg zab / 400 kg testtömegre, amelyet szinkronba állított saját 340 kg testtömegre viszonyított 6 kg széna, 1,5 kg zab számításával, hangsúlyozva, hogy a takarmánymennyiségek közötti különbség csupán a számítások alapjaként alkalmazott eltérő testtömeg adatok miatt jelentkezik *********************************************** A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"
Csakhogy az általa meghatározott 340kg testtömegadat a 400kg-nak 85%-a, 500-nak pedig 68 %-a. 6kg széna viszont 9kg szénának 66,6%-a, míg 1,5kg zab, 3,28kg zabnak csupán 45,7%-a. Állítása tehát matematikailag sem helytálló.

Dr Mihók Sándor számításai és sajátos matematikája azt voltak hivatottak igazolni, hogy a felperes által meg nem fizetett adósság kiegyenlítéséig zálog és tulajdonjog alapján visszatartott lovak állapotának és képzettségének megőrzéséhez 10 hónapon át néhány marék széna, pár szem zab és egy-két óra foglalkoztatás volt szükséges és indokolt.

....................................................................

..........................................................................................................................................................................

ZSENIÁLIS POLIHISZTOR
************VAGY PSZICHOPATA SZAKBARBÁR?

Tény, hogy az Aggteleki Nemzeti Park élére végzettség és szakértelem hiányában szabálytalanul kinevezett, alkalmatlan személy minden célja megvalósult.

- a felek között szerződésbontáskor szükséges pénzügyi elszámolást meghiúsította

- fennálló tartozását a mai napig nem fizette meg

- az alperes egyesület tulajdonjogát megszűntette

- az alperes zálogjogát megszűntette

- az egyesületet a per elhúzódásával járó többletköltségek viselésére és tevékenységek végzésére kényszerítette

A felek között harmadik éve zajló polgári per átlépte az ésszerű időn belül történő befejezés (Pp. 2.§-ban foglalt) követelményét, különös tekintettel arra a tényre, hogy felperes jogainak a per során tanúsított módon történő gyakorlása számára illetéktelen előnyt biztosít, és az alperes jogait csorbítja. Tekintve az általa előterjesztett kereset tartalmának valótlanságát, amely tény a perben eljáró Bíróság és egyéb nyomozó hatóságok előtt is bizonyítást nyert, nyilvánvaló, hogy felperes joggyakorlata, azok társadalmi céljával össze nem férő célok megvalósításának eszköze, (a Ptk. 5. §-a szerinti) joggal való visszaélés.

Ebben támogatta a lovak tenyésztésbe vonásának engedélyezését végző Póni és Kislótenyésztő Egyesület elnöke az Aggteleki Nemzeti Park igazgatói állásában garázdálkodó bűnözőt.

Sőt a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetségének elnöke is.

Merthogy 2011 júliusától a két szervezet elnöke ugyanaz a személy. (Dr Mihók Sándor)
Amíg a ténylegesen kompetens lovas szakemberek lovaikkal, lóállományukkal foglalatoskodtak, napirendjüket, időbeosztásukat ezen hétköznapi tevékenységeik köré csoportosították, idejük nagy részét lovaikkal, gyakorlati munkával töltötték, addig Mihók úr elméleti oktatással, szervezéssel, "tudományos" ismeretek, fokozatok és vezető pozíciók megszerzésével, publikációkkal, "szakértői" tevékenységekkel, és hasonlókkal foglalatoskodott.
A Magyar Lótenyésztők Országos Szövetségének elnökeként azonnal jelentős változtatásokat tervezett és sürgetett a hazai nyilvántartási rendszerekben és szabályozásokban. ************* A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"
Legjelentősebb eredménye a lovas körökben jelentős és egyre növekvő felháborodást keltő
31/2013. (VIII. 9.) NGM rendelet, a lovas szolgáltató tevékenységről szóló 14/2008. (XII. 20.) ÖM rendelet módosításáról.
A rendelet tartalmát tanulmányozva jól érzékelhető, hogy azt a realitásokat és a gyakorlatot nem ismerő vagy ezekről tudomást nem vevő személyek alkották.
Alkalmazásával egyik napról a másikra lehetetlenítenek el nagyszámú kisvállalkozást, jelen gazdasági helyzetben csekély mértékű, de legalább jövedelmet biztosító megélhetést. Alternatívák nélkül. A tervezett változtatásokra még csak felkészülési időt sem hagytak.
Igen szembetűnő, hogy a szabályozás néhány, eddig is monopolhelyzetben levő önkéntes alapon létrehozott szervezet pozícióját erősíti. Közvetett módon meghatározza, hogy a lovas szolgáltató tevékenységhez szükséges "szakértelmet" kiktől kell megszerezni, a tevékenységben alkalmazott lovakat kiktől kell megvásárolni, kiknek a közreműködésével kell, illetve lehet tenyészteni. Egyértelmű, hogy az új szabályozás betarthatatlan, emellett súlyosan etikátlan. Mihók Sándor szerint azonban a szabályok betartása a jogkövetést tagadók elleni szankciók függvénye. Szankciókban e nélkül is bővelkedünk. Most ezen a téren is jelentős szaporulat várható, noha a jogerőre emelkedett rendelet már önmagában is büntetés.

- Környezetvédelmi és egyéb szempontokat pl. az élettér rohamos csökkenését figyelmen kívül hagyva írja elő az infrastruktúra pontos kereteit.

- Kulturális értékekre, különbözőségekre és sajátosságokra való tekintet nélkül egysíkú, idegen, nyugat-európai lovassport minta alapján határozza meg a paramétereket.

- Közismerten alacsony színvonalú, tényleges ismereteket nem biztosító képesítések megszerzését teszi kötelezővé, melyek teljesítésének egyetlen feltétele a meghatározott költségek megfizetése.

- Gyakorlati ismereteket és gyakorlatban eltöltött időt semmilyen módon nem vesz számításba és nem követel.

- Indokolatlanul kizárja az igen nagy számú, nullás sütésű lovak alkalmazhatóságát olyan tevékenységekből, melyekben a genetikai állag nem játszik szerepet.

- A lovakat foglalkoztató vállalkozókra újabb anyagi terheket ró a lovak alkalmasságának 5 évenkénti vizsgálatával. .

- stb.

 Mindezt a legalkalmatlanabb általános gazdasági helyzetben.

Már most körvonalazható, hogy ez a törvényi szabályozás sem éri el azokat a célokat, amelyekkel szükségességét indokolták. A lovak, lovasok és lótenyésztők érdekeivel ellentétes. Néhány szervezet és vállalkozó befolyása és jövedelme azonban jelentős mértékben megnövekedhet, amennyiben a lovas szolgáltatást végző lótartók elfogadják és eleget tesznek az előírásoknak.

A törvénymódosítást eredményező célkitűzések, melyekről Mihók Sándor 2011. augusztusában a Magyar Állattenyésztők Lapjában is nyilatkozott, alapvetően jó és helyénvaló elképzelések. A gyors eredmény érdekében alkalmazott módszerek azonban a szabályozás által érintettek tömegét tragédiával és összeomlással fenyegeti.
Az elmélet halála ugyanis a gyakorlat.
Mint a Mihók Sándor által kidolgozott hucul fajta "tenyésztési program". Alkalmazásának következtében hucul ló elnevezés alatt díszlovakat tenyésztenek, melyek ősi tulajdonságaik okán egyéb kultúrfajták mellett ezen a téren sem rúgnak labdába. A fajta előtt nincs tenyésztései cél.
Az ily módon produkált egyedeknek aztán - gombhoz varrva a kabátot - keresik a felhasználási lehetőségeket. Huculra butított lovas tevékenységekben próbálgatják az egyedeket, melyekre a fajta jelen állapotában alkalmatlan. Merthogy a lovak "kipróbálása" a tenyésztés és alkalmazás szempontjából sok száz esztendőn át felhalmozott gyakorlati tapasztalatok alapján nem ilyen módon kell, hogy történjen. **************************** A "VONATKOZÓ DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"

Cseppet sem meglepő, hogy a tenyésztési programot kidolgozó Mihók Sándor szakmai önéletrajzaiból és közléseiből teljes mértékben hiányzik a lóval való kapcsolat. A személyes kontaktus.
Lovat soha nem tartott, lovas tevékenységet soha nem végzett, lovas sportban vagy egyéb lovas tevékenységben egyetlen eredményt sem tud felmutatni, nincs saját tenyészállománya sem, amely mintát adhatna tenyésztési munkához, vagy legalább igazolná, hogy elméletei helyénvalók. Egyetlen olyan fotó sem ismert, amelyen legalább lóháton látható.
Ennek tükrében az viszont igen megdöbbentő, hogy komoly eredményekkel, saját tenyészállományokkal rendelkező gyakorlati szakemberek elfogadják egy akadémiai szobalovas kibicelését. Sőt igénylik. Lovas szervezetek elnökévé választják.
Elnöki teendők ellátása persze elsősorban nem szakmai felkészültséget és szakirányú tevékenységet igényel. Ebben a feladatkörben a szervezés, irányítás, kapcsolattartás, reprezentáció, képviselet, kommunikáció és hasonló tevékenységek dominálnak. Akiben megvannak az ezekhez szükséges képességek, alkalmas lehet a vezető pozíció betöltésére. Tevékenységét azonban csak akkor tudja megfelelő szinten ellátni, ha az általa képviselt szervezet működéséhez szükséges szakismereteknek és gyakorlatnak is valamelyest birtokában van. Minthogy a lovas tevékenységekben az elméleti információk a gyakorlatból származnak, illetve azt egészítik ki, a gyakorlat az elméletből nem levezethető, Mihók úr "szakértelme" tehát, illetve annak minősége, meglehetősen kérdéses.
Mint ahogyan az is, hogyan képes egyetlen személy, egyetemi tanári állása mellett, legalább tíz különböző vezető pozíció egyidejű betöltésére és az ezekkel járó feladatok ellátására. ***
Elgondolkodtató, mi ösztönözhet valakit a tisztségek ilyen fokozott mértékű halmozására, hiszen érdemi munka ennyi helyen egyszerre bizonyosan nem végezhető.
Befolyás, hatalom, tisztelet, elismerés, megbecsülés? A magasan képzett, vezető beosztású személyek kétségtelenül jelentős tekintéllyel rendelkeznek. Különösen akkor, ha a fennálló hatalmi elit támogatását élvezik. A tisztelet és megbecsülés azonban nem a szakértelemnek szól. A magasan kvalifikált szakembereknél azt senkinek sem jut eszébe megkérdőjelezni.
Mint Elena Chausesku esetében. Az ilyen típusú szaktekintélyek elméleteinek alkalmazása azonban mindig katasztrófával fenyeget. Iskolapéldája ennek Trofim Gyenyiszovics Liszenko munkássága.
A "VONATKOZÓ 1. DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"****** A "VONATKOZÓ 2. DOKUMENTUM MEGTEKINTÉSE"

A gyakorlatot felülírni próbáló elméleteknek Magyarországon is tömegével ismerjük fájó és ugyanakkor megmosolyogtató eseteit.
1950-es, 60-as évekből például az esztelen folyószabályozásokat, vizes élőhelyek (mocsarak) lecsapolási kísérleteit termőfölddé alakításuk reményében, vagy a kárpát-medencei NARANCS és gyapottermesztés beindításának elképesztő próbálkozásait. Csak remélni lehet, hogy az 1973 óta a Debreceni Egyetem Állattenyésztési Tanszékén dolgozó Mihók Sándor nem ezektől a szakemberektől szerezte képesítését.

 

************************************************************************************** Kelemen Zsolt ***********************