Mint az az elmúlt év végén nyilvánosságra került, Veres Balázs a Miskolci Bölcsész Egyesület által 69/1994-99. számon kibocsátott, az előadások látogatását igazoló dokumentuma ("certifikát") alapján jelentkezett a Veszprémi Egyetem Georgikon MG. Tudományi Karára, ahová érthetetlen módon felvették, és a soha nem akkreditált intézménytől (Miskolci Bölcsész Egyesület) származó papír alapján, tehát alapdiploma hiányában, 2002-ben szabálytalanul kitöltöttek neki egy szakmérnöki oklevelet PT D 000003, 28/2002 számon.
A Büntető Törvénykönyv 274. § (1) szerint,aki a) hamis közokiratot készít vagy közokirat tartalmát meghamisítja, b) hamis vagy hamisított, illetőleg más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál, c) közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba, közokirat-hamisítás bűntettét követi el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A közokirat-hamisítás bűncselekményének esetleges elévülése (5 év) sem változtat azon a tényen, hogy Veres Balázs végzettség hiányában nem tölthetné be az Aggteleki Nemzeti Park igazgatói állását.
Azon túl, hogy a hamis tartalmú közokirat az igazgatói állás betöltésével ismételten felhasználásra került, Veres Balázs tevékenysége során a törvénytelenség útján tovább haladva – pl. a Lovasíjász Hagyományőrző Sportegyesülettel (LHSE) szemben – egyéb bűncselekményeket is megvalósított. Jelenleg több büntetőeljárás és nyomozás folyik ellene.
KÁR! KÁR! KÁR!
Jelenléte a mérhetetlen erkölcsi károk mellett az Aggteleki Nemzeti Park számára jelentős anyagi többletterheket okoz.
Szakítva a korábbi gyakorlattal a szükséges karbantartási és fejlesztési munkák elvégzését a nemzeti park alkalmazottai helyett – akik munkaidőben az egyébként is kifizetésre kerülő munkabérükért végezték volna a feladatokat – módszeresen, árajánlatkérés nélkül ugyanarra a külsős vállalkozóra bízta (Joó Tamás - ASTROALP-Miskolc) akinek a munkák elvégzéséért jelentős összegeket fizetett ki készpénzben, minőség-ellenőrzés nélkül.
Az ANP havi 600 000 Ft-os fizetésért eltart két „belső ellenőrt és átvilágítót” is, akik járandóságukon felül milliókért készítettek gépjármű kezelési szabályzatot.
Különös, hogy ennyi barlanggal, tanösvénnyel rendelkező nemzeti parknál Tolnay Zsuzsa osztályvezető és Szőke Ágnes jogszerűtlen elbocsátásával (emiatt munkaügyi bírósághoz fordultak.) megszűnt az ökoturisztika. Az új szervezeti működési szabályzatban legalábbis már nem szerepel az ökoturisztika, de a turisztika szó sem az osztályok nevében. (Az új szmsz-t 2011. október óta nem írta alá a miniszter.)
Az indokolatlan költekezéseket sajnos még hosszasan sorolhatnánk, de térjünk vissza közismert alapesetünkhöz:
Elszámolás helyett a költségeket felvállalva belement egy egyértelműen bukott per lefolytatásába az LHSE-vel szemben.
Az eljárás kezdeményezése is vérlázító. Amellett, hogy öt év munkáját tönkretette, állami cég képviselőjeként, adósként perli a munkát végző civil, közhasznú szervezetet, mint hitelezőt!
Hasonlóképpen egyéb állami megbízásokhoz, melyekben nem fizették ki az alvállalkozókat.
Az eljárás során, gátlástalan módon, napról napra növeli az állam és a hitelező költségeit.
Százezreket dobál ki az ablakon szabálytalan, törvénytelen és értelmetlen akciókra.
A pofátlanul adósként a hitelező ellen indított eredménytelen végrehajtási eljárás lefolytatása közel 200 000 Ft-ot emésztett fel. (végrehajtási eljárás költsége, szállítójármű és személyautók útiköltége kb. 600 km-re, 5fő napidíja, étkeztetése, stb.)
Különös, hogy a károkozásokban Veres Balázst a bíróságok támogatják. 2011 novemberéig ugyanis kilenc bíró – három városi bíró és két megyei háromtagú bírói tanács – foglalkozott a nemzeti park és a LHSE között folyamatban levő perrel, és a felperes nyilvánvaló hazugságainak, melyekre az LHSE több esetben is felhívta a figyelmet, folyamatosan helyt adtak. Valótlan és alaptalan állításait minden esetben figyelembe vették. Azokat, és a perben tanúsított magatartását, soha nem kifogásolták! Az eljárás jelenleg is a hazugságok alapján/miatt folyik.
Veres Balázs most további költségeket felemésztő, igazságügyi szakértők bevonását kéri, olyan kétségtelen tények megállapítására, mint, hogy az elmúlt hat évben Pest megyében, Szentendre körzetében milyen árakon lehetett széna és zabtakarmányt vásárolni és mennyibe került a lovak pataápolása?
Az LHSE ezen tényekkel kapcsolatban számlákat, statisztikákat, hivatalos árajánlatokat csatolt elszámolásához, illetve a széna esetében elfogadta a „felperes” által megjelölt alacsonyabb értéket. Az adatok emellett az Agrárkutatási Intézet adattárában, valamint bármely takarmánykereskedő és patkolókovács könyvelésében, számlatömbjeiben megtekinthetők.
Veres Balázs, aki vitatja, és túlzottnak tartja, az elszámolásban alkalmazott árak mértékét, álláspontját semmivel sem támasztotta alá. Neki nem kötelező.
A nyilvánvaló adatok megállapítására emiatt az újabb alaptalan bemondás alapján igazságügyi szakértők bevonása várható.
Az értelmetlen időhúzás következményeként, az első kiegyenlítetlen fizetési meghagyás időpontjától számítva, melyen már jócskán túlhaladtunk, késedelmi kamatot kell fizetni.
Vajon mi értelme van ennek? Sajnos Veres Balázs nem a saját, hanem az LHSE és az ÁLAM pénzével játszik!
KI ITT A FŐNÖK?
Áldatlan tevékenységét továbbra is folytathatja, mert felettesei, a miniszter – Fazekas Sándor – és az államtitkár – Illés Zoltán – jelenlétét nem kifogásolják. A számtalan helyről és személytől érkező kifogásokat, kínos kérdéseket folyamatosan hárítják és támogatják a törvénytelen és jelentős károkat okozó állapot fenntartását. Veres Balázs jogi szakértőjével, Hudák Zitával, együtt a mi napig alkalmazásban maradt.
Mi több, személyükkel kapcsolatban felmerült szabálytalanságok tisztázása céljából még csak vizsgálatot sem indítottak.
Ezt a tényt nehéz másként értelmezni, mint, hogy valójában nem közvetlen felettesei nevezték ki, és nem ők döntenek Veres Balázs pályafutásáról.
Egyesek szerint igen valószínű, hogy nem a főnök tartja állásban a beosztottját, hanem a nemzeti vagyon közvetlen gondnokságával megbízott nemzeti park igazgató és a háttérben meghúzódó tényleges megbízói osztják a lapokat.
Az állás betöltését eleve a közokirat hamisítás bűncselekményének ismételt megvalósításával betöltő Veres Balázs az ANP és az LHSE között fennálló együttműködés indokolatlan felmondása és az elszámolás kapcsán további törvénytelenségektől, bűncselekmények megvalósításától sem riadt vissza (magánokirat hamisítás, hamis tanúzás, …).
Ugyanakkor a felcsúti Vértes Sportegyesületet, – ahová az együttműködés folyományaként és a korábban közös cél megvalósításának részeként kerültek kihelyezésre és foglalkoztatása hucul lovak – békén hagyták. Mi több, velük tovább folyik valamiféle együttműködés!
Tény, hogy Vértes Lovas Sport és Kulturális Közhasznú Egyesület nem folyt bele jelentős ügyekbe. Nem építették, fejlesztették a világon egyedülálló lovas harcművészeti rendszert, nem vettek részt Kurultájon, Magyarok Gyűlésén, és a korábbi Nemzeti Lovasprogram megvalósításában sem.
Helyette zártkörű klubként, szép csendben ellovacskáztak. „Hucul ösvény” és „póni klub” versenyekre jártak és mindenkivel próbálták fenntartani a jó kapcsolatot.
Ez a magatartás persze a Vers Balázst helyzetbe hozó pártpolitika terveivel összeegyeztethető.
Hogy mik ezek a tervek?
Bizonyos képviselők sajátos értelmezésük és elképzeléseik szerint „újraindítanák” a „Nemzeti Lovasprogramot”. Törekvéseik teljes szinkronban vannak a „Nemzeti Vágta” elnevezésű rendezvénnyel, melynek paramétereit mindannyian ismerjük.
Nyilvánvaló, hogy a „Nemzeti Lovasprogramban” említés szintjén sem lesz helye saját lovas kultúránknak, kizárólag a nyugat-európai lósportoknak és lovas pénznyelő tevékenységeknek.
Az alacsonyabb értékű, alacsony költségvetéssel, nagyobb biztonsággal üzemeltethető lovakra és az alapszinten kis eszközigényű és nagy hatékonyságú lovas képzésre, melyekre a Lovasíjász Hagyományőrző Sportegyesület kiváló mintát adott, nincs szükség.
KILÓG A LÓLÁB
A zászlóvivők (Horváth László miniszterelnöki megbízott, Lázár Vilmos, Lezsák Sándor,) lovas nemzetet emlegetnek, noha – lássuk be – már nem létezik, a kifejezésnek viszont van egy másik, számukra ismeretlen, lényegi értelmezése is.
Kijelentéseikben, elnevezéseikben pedig a lovas tevékenységekben jelenleg minden „nemzeti”, ami nemzetidegen.
Az idegen vérvonalú, többnyire angol telivérekből tenyésztett lóállományok, a honosított nyugat-európai lósportok és lovas felszerelések, de különösképpen a szemlélet.
Ennek még mélyebbre történő gyökereztetését segíti majd az általános iskolákban 2012 szeptember 1-től esedékes „Nemzeti lovaskultúra” tantárgy és az általános lovas képzés bevezetése.
Az is tervben van többek között, hogy a lovas terápiát a társadalombiztosítás költségére a háziorvosok, javasolhassák, „felírhassák” a gyerekeknek.
Mindezt úgy, hogy az egész országban 50 fő alatt van a végzettség és gyakorlati tapasztalatok alapján lovas terápiás foglalkoztatás végzésére ténylegesen alkalmas szakemberek száma, és az egész országban összesen nincs 100 erre alkalmas és kiképzett ló!
A háziorvosok célirányos szaktudás hiányában nyilván nem képesek felmérni a terápia által elérhető előnyöket vagy annak hátrányait, így annak szükségességét sem.
Ilyen irányú rendelkezéssel három dolgot lehet biztosítani. A fizetésképtelen családok gyermekei számára a tevékenység – lovaglás – költségeit közpénzből fedezni, ezáltal bizonyos lovas bázisokat közpénzből támogatni valamint a vészhelyzetek és balesetek számát pillanatok alatt a sokszorosára növelni.
A lovasprogramot megvalósítók - lovardák, lovas központok – és ez által a támogatáshoz jutó pénzfelvevők köre vélhetően meghatározott. Úgymint az ellentmondásos elnevezésű Lovasterápia Szövetség Alapítvány. Kuratóriumának tagjai: Deutsch Tamás, Kövér László és Lévai Anikó – a miniszterelnök felesége.
HUN VÓT, HUN NEM VÓT …
Minden jel arra mutat, hogy az ősi lovakra emlékeztető, egyedüli magyar fajtaként számon tartott hucul lovakra, így az aggteleki ménesre nincs szükség.
Saját lovas kultúránkba illeszkedő hasonló állományokra és tevékenységekre pedig úgyszintén. Tényleges nemzeti értékeink feltámasztása ismételten akadályokba ütközik. Lovas kultúránk, mindannyiunk számára büszkeséget jelentő sajátosságait, nem tudjuk a nyugat-európai lósportok mellett az azt megillető szinten megjeleníteni, de még csak említeni sem.
Gyermekeink nem fogják megtanulni, hogy elődeik, az első világbirodalmat létrehozó Hunok találták fel a nyerget és a kengyelt, a hadtörténelemben elsőkként voltak képesek több ezer kilométeres távolságokba – győztes – hadjáratokat vezetni, kiváló tenyésztésű lovaik a legváltozatosabb terepviszonyok mellett legyőzték az éghajlat, a táplálék és a kórokozók változásait, stb.
„Nemzeti lovaskultúránkból” amely a XIX. század második feléig a Kárpát-medencében szinte érintetlenül megmaradt, semmit sem mondhatnak magukénak.
Nem sokkal azután pedig, hogy kiszervezték alóla az országot, ősi lovaink nyomán az utolsó magyar lófajta is elvész a feledés homályába.
*****
*****
*****
*****
A szentendrei önkormányzat képviselőtestülete és együttműködő partnereik az elmúlt években nagyszabású tervek megvalósításába kezdtek. Elképzeléseik jelentősen növelnék a régió lakosainak életminőségét. A Lovasíjász Hagyományőrző Sportegyesület tagjainak tulajdonában lévő földterületek kapcsán pedig egyesületünk tevékenységére is jelentős hatást gyakorolnának. Ezt szemlélteti az interneten is megtekinthető "SZENTENDRE TEREMTETT VILÁGA" című fotókiállítás.